A Magyar Telekom gyűjtési lehetőségét és egyszeri támogatását elnyerő Periféria Alapítvány a hagyományos iskolarendszerből kihulló gyerekeket gyűjti maga köré. Esélyt és lehetőséget ad arra, hogy bizonyítsák: a problémás helyzet és körülmény csupán egy állapot, de nem kell, hogy sorsdöntő legyen. Az iskolában összesen negyven gyerek osztja meg mindennapjait, gondjait és tudását is a pedagógusokkal. A "lelkizés" itt alapkövetelmény, aki nem vállalja, be sem kerülhet a rendszerbe.

- A már 13-14 éves kora óta drogos fiatallal, a korábban súlyosan bántalmazott, vagy szörnyű szociális körülmények között élő gyerekkel, de egyszerű pszichés problémákkal sem tud mit kezdeni a magyar oktatási rendszer. A gondjaikra, életükre, lelkükre senki sem kíváncsi, csakis az számít, hogyan tudják visszaadni a tananyagot - mondja a szervezet alapítója, Czikora Györgyi, aki csaknem húsz éve foglalkozik a magyar oktatási rendszerbe beilleszkedni képtelen fiatalokkal. Szerinte ma már ott tartunk, hogy szinte csak a problémamentes, jómódú, de legalábbis a középosztályhoz tartozó, "könyvtárral" rendelkező szülők gyerekeinek van helye az iskolapadban.

- Velük nem kell foglalkozni. Mondhatja persze a tanár, mondja is, hogy ez nem iskolai probléma, csak azt nem veszik észre, hogy a diák "komplex személyisége teljesít", vagyis nemcsak a leadott anyag visszaadása a lényeg, s egy pedagógusnak is sokkal több lenne a feladata, mintsem követni az óra anyagát - mondja az alapító, akinek csaknem minden diákját korábban "kivetette" magából a hagyományos iskolarendszer. Volt és van közöttük pánikbeteg, bántalmazott, pszichés zavarokkal küzdő, de olyan is, akit csupán a folyamatos teljesítménykényszer betegített meg.

Van, aki alkatilag nem bírja a folyamatos teljesítménykövetelést, az állandó megfelelési kényszert, s csupán emiatt nem tud az iskolában teljesíteni. Nem az eszével, a képességeivel van a baj, egyszerűen a teljes önbizalomvesztés miatt produkál sokszor szinte értékelhetetlen szinten. Az okokra azonban a pedagógusok többsége nem kíváncsi. De nem is tudja kezelni, ha meg is tudja, mi a baj. A probléma pedig begyűrűzik, szétzilálja végül az egész családot. A szülő ugyanis folyamatosan hallhatja a szidalmakat, ez lerontja a gyerek renoméját, a tanulás pedig már a családban is konfliktusforrássá válik. Ebből a csapdából pedig külső segítség nélkül nem is igen lehet kitörni - állítja a szakember, aki szerint az oktatásban egyébként igazán jól látni, miként csapódnak le a társadalmi változások a gyerekeken, miként működik itt is a rejtett diszkrimináció, s "szabadítják meg" a diákokat az esélyegyenlőségtől.

A tankörben egyébként nemhogy lehet, de mindenkinek kötelező beszélni a gondjairól, ha ezt nem vállalja, be sem léphet az iskolába. Először kibogozzák az összezavart helyzetet, majd lépésről lépésre építik fel a gyerekek önbecsülését, önbizalmát. Az első évben szinte meg is tiltják a szülőknek, hogy beleszóljanak az iskolai ügyekbe, vagy a gyerekek tanulásába, lehetőleg kiiktatnak minden frusztráló körülményt. Persze az itteni pedagógusok helyzete is nehéz. Olykor olyan diákot kapnak, akinek a problémáiról a társadalmi normák szerint tabu beszélni. Mások esetleg a felnőttekkel szemben éltek meg olyan szintű bizalomvesztést, hogy azt visszanyerni már pokoli nehéz.

A végzősök közül egyébként minden második diák továbbtanul: Czikora Györgyi szerint aki akar, diplomát is szerez. Ők ugyanis "kompletten", testileg, lelkileg felkészítik a gyerekeket. A szervezet újabb ötletekkel egyébként az oktatáshoz a környezetvédelmet és az önkéntességet is bekapcsolta alapítványi életébe. Hamarosan, először kísérleti jelleggel elindítja az úgynevezett Drótszamár programját. Hollandiából behozott, a városi közlekedéshez legalkalmasabb bicikliket újítanak majd föl, s teszik mindenki számára elérhetővé.

- Nonprofit szervezetként belefogtunk kicsit aktívabban a profittermelésbe, fontos, s egyre fontosabb ugyanis a civilek proaktivitása. Igaz, legfeljebb tízezer forintba kerülnek majd a kerékpárok, a cél leginkább, hogy az ár ne okozhasson senkinek akadályt, ha biciklivel közlekedne a városban - mondja Czikora Györgyi, aki szerint a szervezetek leginkább a maguk munkájára, ötletességükre számíthatnak, s arra, hogy mind többekkel értessék meg a magánadakozás és az önkéntes munka fontosságát. Ma ugyanis Magyarországon még egyik sem igazán divat.