Az az időszak, amely még a Nagy Trauma, a művész gyerekét váró Sharon Tate lemészárlása (Manson-gyilkosság) előtt volt. Amikor öntörvényűen bontakozott az emberről és leginkább a Nőről szóló filmes vízió, és nem a későbbi borzalmak hatására alakult, változott.

Itt az alkalom: nemrég jött ki DVD-n Polanski első három játékfilmje. Művészkategóriában mérsékelt áron, darabonként 1990 forintért a CORNERfilm kiadótól. (A hármat együtt 4990 forintért árulják.)

Az első nagyjátékfilm, a Kés a vízben (1962) Lengyelországban készült, és rögtön maga is hullámokat vert. Félreérthetetlenül megmutatta, a szocialista egyenlősdiben bizony vannak "egyenlőbbek": kialakult az elit, amely luxusszinten él, és föntről kezeli a többieket.

Jóllehet Polanski filmje már itt sem szociológiai vagy morális indíttatású, inkább emberi játszmákról szól, élesen elkülönülő karakterekről. E kamarajáték háromszögében még a férfiak vetélkedésén a hangsúly, de már a nő áll középpontban. Hogy aztán egészen feléje billenjen a pálya a már Angliában forgatott Iszonyatban (1965).

Ebben az alkotásban a fiatal Catherine Deneuve káprázatos alakítást nyújt a gyilkos démonná váló súlyosan idegbeteg lány szerepében. Nem véletlen, hogy a filmet Hitchcock Pszichójához hasonlították, és máig egyik alapműve a pszichothriller műfajának. E műnek is sajátossága, hogy lehatárolt térben játszódik, akárcsak Polanski következő játékfilmje, az abszurdba hajló Zsákutca (1965), amelyben viszont Deneuve húga, az ugyancsak megejtő Francoise Dorléac a női főszereplő. A nagyszerű színészvezetés ezúttal is kiváló karaktereket formált a cselekményhez, amely egy sziget váracskájában játszódik.

A jó képminőségben látható fekete-fehér filmeket igen érdekes extrák egészítik ki. Elsősorban a művek készítésére emlékező interjúkat nézi szívesen az ember. Ezekben a rendező is fölfed kulisszatitkokat, de mások mellett olyan kiváló operatőrök szólalnak meg, mint például az Iszonyatot fényképező Gilbert Taylor.