- Ezt épp a napokban kaptam, cserszegi fűszeres pálinka. Amaz pedig mellette a cserszegi fűszeres pezsgő - mutat az asztalon sorakozó palackokra a szálfaegyenes tartású, gondosan nyírt bajuszú, ősz hajú, 87 éves Karcsi bácsi, s viccelve mondja: - Megáll az ész! Már pálinka és pezsgő is készül belőle. Egész szép karriert futott be a szőlőm!

Nemcsak a világhíressé lett cserszegi fűszeres, hanem atyja, azaz nemesítője, Bakonyi Károly is "szép karriert futott be" majd kilenc évtizede alatt. Szakmai pályafutását gyerekként kezdte: tízéves sem volt még, amikor szülőfalujában, Csopakon édesapja kitessékelte a tőkékhez kötözni a szőlőt. Segítenie kellett, hiszen apja vincelléri fizetése nem fedezte a hétgyermekes család kiadásait. Így hát már kisfiúként napkeltétől napnyugtáig kint dolgozott a szőlőben, kötözött, kapált, szüretelt, közben pedig leste-tanulta a felnőttektől a fogásokat, trükköket, s tizenhárom évesen már az oltásban is nagy gyakorlatra tett szert. Nem volt kérdéses, mi lesz belőle: a balatonarácsi szőlészeti és borászati szakiskolában, majd a kertészeti egyetemen tanulta a szőlőtermesztés mesterségét. A második világháború miatt szakadt csak el néhány évre a szőlőtől. Munkácson volt katona, megjárta a frontot. Ép bőrrel megúszta a háborút, de fogságba esett, a Szovjetunióba vitték romeltakarítónak. 1947-ben, 46 kilósan tért haza. Fel sem erősödött teljesen, de már visszatért szőlőihez: a keszthelyi agrártudományi egyetem cserszegtomaji kísérleti telepének vezetője lett.

Az ötvenes éveket írták már, amikor a telep dolgozói utasítást kaptak "fentről": Rákosi elvtárs déligyümölcsök meghonosítását óhajtja. Így hát Bakonyi Károly is részt vett a magyar tea, füge, mandarin, narancs és citrom termesztésének kísérletében. Persze már az első pillanatban tudták a telepen, hogy mi lesz a végeredmény, mégis lelkesen láttak munkához. A kísérleteket bőkezűen támogatta ugyanis az állam, Cserszegtomajon például a szőlőtelep épületeiben gyúlt ki először villanyfény. Így pedig, miközben nevelték a narancsfákat, a hasznos kísérleteknél sem szenvedtek hiányt semmiből. Ekkoriban kezdett új szőlőfajták előállításához Bakonyi Károly. Egy olyan fajtát is megpróbált kikísérletezni, amely illatos, zamatos, korán érik, ráadásul jól tűri a fagyot. Irsai Olivér és tramini keresztezésével próbálkozott, az új fajtát pedig cserszegi fűszeresnek nevezte el. Az Irsai Olivér és tramini jó "anyának és apának" bizonyult, ez hamar kiderült. A hamar persze - figyelmeztet Karcsi bácsi - a szőlőnemesítők időszámítása szerint mást jelent, mint a hétköznapokban. Mert az új fajták létrehozása, oltása, telepítése, felnevelése, elismertetése évtizedekbe is beletelik. "Nagy hittel, elszántsággal kell művelni ezt a szakmát, kicsit tudni kell a jövőbe is látni. Ma dolgozol, de csak húsz év múlva derül ki, van-e értelme" - avat be a sző-lőnemesítők régi keservébe Karcsi bácsi.

Ő nemhiába dolgozott. Az 1960-ban létrehozott, "szülőhelyéről" és gazdag ízvilágáról elnevezett cserszegi fűszeres 1982-ben, 22 év után államilag elismert fajta lett - ez ráadásul nem is számít túlságosan hosszú időnek, mert előfordul, hogy a nemesítőnek 30-35 évet is várnia kell az elismerésre. A borászszakma gyorsan felfigyelt az illatos, zamatos, savas, kiemelkedő fagytűrésű cserszegire. Jó reklám volt az is, hogy az 1986-87-es nagyon kemény télen - eleveníti fel büszkén Karcsi bácsi - három fajta nem fagyott csak el, s az egyik a cserszegi volt. Évről évre többen telepítették ezt a szőlőfajtát, ami 1998-ban ért a csúcsra. Angliában az év borának választottak egy cserszegi fűszerest.

- Nem csak dicséretet kaptam az elismerés után. Sokan a fejemhez vágták ugyanis, hogy rossz nevet adtam a szőlőnek, mert a külföldieknek kimondhatatlan mindkét szó, a cserszegi és a fűszeres is - meséli Karcsi bácsi, aki csibészes mosollyal hozzáfűzi: - Erre én mindig azt mondtam: Hát képzeljétek, mekkora a siker, ha még a neve is jó!

Azt mondja, a szerencse is mellé állt, új fajtája csak a jó géneket örökölte a "szülőktől". Meg aztán, folytatja, a cserszegi fűszeres sikerében az Angliában díjazott bort készítő Kamocsay Ákos borásznak és a marketingért felelős Keresztury Évának is nagy szerepe volt. A sikerhez ugyanis Kacsi bácsi szerint négy dolog feltétlenül kell: jó szőlőnemesítő, jó borász, jó reklámszakember és némi szerencse.

A cserszegi fűszeres világhírt, szakmai elismerések sokaságát hozta Bakonyi Károlynak - és nyilván jómódot is, gondolhatnánk. Ő viszont csak nevet, amikor ezt felvetem neki. Mint meséli, a múlt rendszerben még úgy-ahogy állták az oltványozók a fajta használata után fizetendő jogdíjat, így a nyolcvanas évek végére összegyűlt annyi pénz szőlője révén, hogy két gyermekének vehetett egy-egy Daciát. A rendszerváltás óta viszont - noha a jogdíj továbbra is járna neki az oltványok után - nem sokat hoz a konyhára a cserszegi: tavaly például mindössze 6500 forintot vehetett fel. Ennek ellenére Bakonyi Károlyon nyoma sincs keserűségnek, legyint a pénzre, többre tartja a szakmai, erkölcsi elismerést. Ebben pedig igazán gazdagnak mondhatja magát: halomban állnak szekrénye polcán a kitüntetések, köztük büszkeségei, a keszthelyi és a cserszegtomaji díszpolgári cím, a Zala megyei alkotói díjak és a köztársasági érdemrend lovagkeresztje.

Büszkén mutatja az érmeket, de hamar visszakanyarodik a szőlőhöz. Van még miről mesélnie: a cserszegi hozta meg neki a szakmai hírnevet, de sok elismert fajtája van még, például a nemes olaszrizling, a nektár, a pátria, a Rozália, a korona vagy a corvinus. Neki köszönhető a magtalan szőlő és a mazsolaszőlő is. A nemesítés mellett jutott ideje könyveket, tudományos cikkeket írni, tanított egyetemen, szerepet vállalt és vállal ma is szakmai szervezetekben, bírálóbiztosságokban, borrendekben, örökös tagja a Magyar Bor Akadémiának. Eredményeit felsorolni már csak azért is nehéz, mert a sor még ma sem teljes. Karcsi bácsi most is épp oly lelkesen dolgozik, mint fél évszázada. Nemrég "alkotta meg" például a Karolinnak és Carolusnak nevezett ízletes mazsolaszőlőit, s dolgozik egy korai érésű kék szőlőn. Ezt ugyan, mint mondja, ő már aligha fejezi be, de nem aggódik, mert nagy örömére Kocsis László professzor folytatja Cserszegen a nemesítőmunkát.

Honnan ez a kifogyhatatlannak tűnő energia, honnan a lendület ebben a korban? Azt mondja, a nagy titkot nem ismeri, de az biztos, sokat köszönhet annak, hogy a borral, szőlővel foglalkozó emberek víg kedélyűek, s köztük élte le 87 évét. Talán a derűből merítek erőt, mondja, s tréfálkozva legyint:

- Egyébként pedig mi az, hogy ebben a korban? Még csak 87 vagyok!

Bakonyi Károly azt mondja, a szerencse is mellé állt, új fajtája csak a jó géneket örökölte a "szülőktől".