Bár a történet egy elképzelt világról mesél, de nagyon hasonlít a mai realitásra. Csak az nem egyértelmű, hogy ez Európa, Japán vagy Amerika?

A film alapjául szolgáló regényben nincs konkrét magyarázat a helyszínt illetően. Amikor találkoztam Hiroshi Mori íróval, megkérdeztem tőle, hogy szerinte a filmben milyen környezetbe helyezzük a cselekményt. Ő kapásból azt mondta, hogy japán. Én viszont inkább Európára gondoltam. Egy fikciós világra, azaz egészen pontosan egy majdnem Európára.

Több országra is emlékeztet a környezet, de az biztos, hogy Kelet-Európa nagy hatással van önre. Az Avalon című filmjét például Lengyelországban forgatta.

Imádom Kelet-Európát! Gyerekkoromban nagyon sok európai filmet néztem, nagyon vonzott ez a világ, ezért már nagyon fiatalon bejártam. Az olyan városok, mint Varsó vagy Budapest elvarázsol. Japán szemmel ezek az igazi öreg kontinensre jellemző helyek, sokkal inkább, mint a nyugati metropolisok. De ha mondanom kell arról az oldalról is kedvencet, akkor az Írország. Csodálatosak a színek, az ég kéksége... a filmben a kelet patinája az ír színekkel keveredik.

Az ön filmjeit, különösen a Ghost in the Shell - Páncélba zárt szellem a cyberpunk műfaj megteremtőjének tartják.

Igen, de szerintem ez téves megállapítás. Én is sokat merítettem a Ridley Scott Szárnyas fejvadászából, mert ha az ember androidokról és a jövőről mesél, megkerülhetetlen. A Ghost in the Shellt valóban sokan használják referenciaként, de ez nem helyes. Én legalábbis mindig arra törekszem, hogy a következő gyökeresen más legyen. Gondoljon csak bele a folytatásba, az Innocence című művemre.

Visszatérve a Sky Crawlers-hez az egyik jelenetben a halhatatlan gyerekek Camus-t idéznek. A filozófiától sosem tud szabadulni, nem?

Nem volt célom a direkt filozófiai hasonlat vagy utalás. Amikor elhangzik a mondat, két olyan ember találkozik, aki nagyon rég nem látta egymást. Nincs mit mondaniuk hirtelen, így az idézet reális megoldása egy ilyen szituációnak. Másrészt azt is bizonyítja, hogy nem pusztán gyerekekről van szó, a fiatal test bölcs belsőt rejt. A test nem fontos, különösen a mai világban, ahol az emberi felépítést folyamatosan változásra készteti a technika.

Az ábrázolt háború olyan, mint egy reality show...

A társadalom háború iránti viszonya az iraki háborúval változott meg. Korábban a háborúkról az újságírók tudósítottak, a híreket mindenki maga interpretálta. Manapság a képek a dominánsak, direkt hozzánk vágják őket a megfelelő magyarázat nélkül, csupán kommentárokat kapunk, mint egy focimeccsen. A Sky Crawlers-ben a képeket igyekeztem mélységgel, elemzéssel árnyalni.

A manga (japán képregény) milyen hatással van a munkájára?

Korábban a japán animációt egyértelműen a manga befolyásolta, így stílusa nem is különbözött sokban attól. Még azoknak a műveknek az esetében is, amik nem konkrét adaptációk voltak. Mostanra ez már megváltozott, a manga hatás szinte már semmis, az animáció teljesen önállósodott. Már önmagát gerjeszti, a filmek egymást szülik. A mostani filmem kissé eltér a keményvonalas animétól, megpróbáltam egy olyan formát megalkotni, ami vonzó lehet az élőszereplős filmek rajongóinak egyaránt. Ez pedig embertelenül nehéz feladat - míg egy játék esetében a felvett kép adott, a rajz esetében a kompozíciót fel kell tölteni megfelelő információval.

El kell ismernem, a harci jelenetek, a légi csaták lélegzetelállítóak. Nem gondolja, hogy egy kicsit túl "élvezetesre" sikerült?

Nem erről szól a világ legtöbb filmje? A mozitörténet kezdete óta mások örömén vagy nyomorúságán élvezkedünk.