Családi ház a pécsi Báránytetőn

És akkor nézzük meg azt a bizonyos harmóniát a helyszínen is. Valahol a pécsi panoráma és tévétorony között félúton, egy nyeles telken épült meg ez a villa - a belőle áradó elegancia tehát semmiképpen sem az enyhén lejtős terület adottságainak köszönhető. A tervező, Keller Ferenc korábban már dolgozott megrendelőjével, méghozzá messze gyűrűző végeredménnyel (a szintén pécsi Barbakán lakó- és irodaház 2006-ban elnyerte a Brick Awardot, az európai téglaépítészeti díjat [Népszabadság, 2005. január 14.]), és ez az összecsiszoltság meglátszik az újabb házon is.

Első látásra a szikár egyszerűség jellemzi: a felfelé húzó téglafüggőlegeseket határozott, ferde vonalban zárja le a lapos tető, bal oldalán mégis megenged egy határozottabb emelkedést, és ezt a magasabb belső teraszt diszkréten hangsúlyozza ki a felső fiúszoba faerkélye. Szintén szikár a nyers téglafal, mégis sokat elárul használóiról, ha valaki régi, bontott téglákból építkezik. Közelebb hajolva szinte beszippant a régi téglák érzéki világa, úgy érzi az ember, nincs köztük két egyforma, miközben sorai véletlen mintákat és csíkokat adnak ki, a monogramosok pedig - a hajós, a szíves, a kaptáros vagy egy rég elmúlt kutya, macska, csirke lábnyomát őrző - egy végtelen és rejtett, soha nem végigolvasható történelem darabjai.

De hagyjuk a himnikus mondatokat, ereszkedjünk vissza a havas esőtől felázott rögvalósághoz. A telek beszorítottságáról és enyhe lejtéséről esett már szó, de arról nem, hogy ez azzal is járt, hogy hátul a ház lényegében a lejtőbe ül bele. Ez így kényszer, mégis itt, hátul, ebből a kényszerből jött létre az épület talán legjellegzetesebb és legintimebb tere. A tető folytatja ugyanis a felső telek magasságát, ezért zöld tető lett belőle kevés földet igénylő cserjékkel, növényekkel, továbbá egy lépcsőzetes zöld terasszal, középen pedig az U alakú ház belső teraszával. Vadszőlő az árnyékolón, a tetőnövények között jobb időben némi rozmaring és bazsalikom is megterem - csak fel kell lépkedni érte a szintén a belső teraszra nyíló konyhából.

Szóval vannak az úgynevezett szakmai szempontok - tömegképzés, stílus meg a téglasorok, téglarések játékai -, de miközben a külső szemlélő jár körbe egy lakóházat és igyekszik tárgyszerűen rögzíteni a szemlélődést, egyre jobban izmosodik benne egy szubjektív és magánbejáratú benyomás is: bizony szívesen laknék itt én is. Mert lehet, hogy kissé cool ez a villa, továbbá egy bizonyos család csak egyféle családi szükségletei szerint épült, de ha nincs meg benne az itt és csakis így magától értetődő természetessége, a vonzerő is csak maximum a benne megtestesülő vagyonnak szólhat.

Ez a Báránytetőn álló ház azonban éppen itt és így önazonos a megrendelőivel. És ahogy belőlem is előhozta a szemlélődőn túli lakót, szögletesség, nyers téglafal ide vagy oda, valószínűleg a képeit nézegetőkben is képes volt leütni valami nagyon belső, észrevétlen billentyűt.

Keller Ferenc villaépületét első látásra a szikár egyszerűség jellemzi