Habár a vizsgálat eredményei cáfolhatatlanok, a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményének becses darabja ma is egyben látható: a két márvány ugyanis esztétikus egészet alkot. A geokémikusok egy másik elemzése viszont éppen azt igazolta, hogy egy márványszarkofág Budapesten és Splitben őrzött két darabja összetartozik.

Táncosnő idegen fejjel

Demény Attila szerint a régészet sokáig a kiemelt leletek formai és díszítőelemei alapján történő rendszerezését helyezte előtérbe. Ám a leletek anyaga is nagyon sok többletinformációt hordoz, hiszen a cserépedényekben maradhattak magvak és egyéb szerves maradványok, de vizsgálható az edény anyaga, az alkalmazott készítési technológia, illetve a tárgy származása is. Az ilyen elemzések révén sok megtudható a korabeli táplálkozásról, az állattenyésztés és a földművelés teljes kultúrájáról, a kereskedelmi szokásokról, sőt az éghajlatról is.

Az intézet számos kutatási feladatban hosszú évek óta működik együtt a Szépművészeti, az Iparművészeti és a Nemzeti Múzeummal, különböző egyetemi tanszékekkel, újabban az MTA Régészeti Intézetével és a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálattal. Az eredmények rendszerint örömet szereznek az érintetteknek, de olykor az új, pontosabb mérések alapján át kell értelmeznünk az eddigi ismereteinket.

Az MTA Geokémiai Kutatóintézetének igazgatója szerint a régészeti leletek anyaga sok vonatkozásban hasonlít a geológia által vizsgált kőzetekéhez. A magas hőmérsékleten kiégetett kerámia lényegében metamorf folyamat - jelen esetben vulkáni hatásra történő felfűtés - eredményeként képződött kőzethez hasonlít, vagyis földtudományi módszerekkel is kutatható. Izgalmas feladatot jelent például a kelta fekete kerámiák elemzése. A kerámiák nyersanyagába grafitos adalékot - soványítóanyagot - kevertek, ennek köszönhetően nemcsak fekete színű, de hőállóbb is lett az edény.

A kérdés az, hogy honnan származott ez az anyag, mert ha ezt tudjuk, akkor eldönthető, hogy helyben készült vagy importkerámiák-e a feltárt leletek. Ezekből az adatokból nemcsak a műhelyekre, de a korabeli kereskedelmi szokásokra is következtethetünk. Térségünkben kevés olyan grafitlelőhelyet találni ugyanis, amelynek anyagából a felhasznált grafit származhat. Az intézet elemzéséből az derült ki, hogy a kelta kerámiánál alkalmazott grafit az Észak-Ausztria és Dél-Csehország területéről ismert lelőhelyek közül Ceski Krumlovból eredhetett. Az viszont máig vitatott kérdés, hogy a legváltozatosabb formában készült edényeket milyen célra használták. Amikor a kutatók főztek benne, fekete, grafitos lett az étel. Ennek ellenére akár konyhai eszközök is lehettek, nem csak öntőtégelyek. Ráadásul, ha nem nyújtott is esztétikus látványt, ebből még mindig kevesebb szén került az ételbe, mint amikor parázson sült fogásokat fogyasztottak az egykor éltek.

Az avar és a szarmata korban különlegesen szép üveggyöngyöket készítettek a Kárpát-medencében. De vajon milyen anyagokat, technikákat alkalmaztak a színük kialakításában? Demény Attila szerint erre is választ adhat a geokémia. Mint kiderült, a Kárpát-medence ezen a téren érdekes pontnak számít. Jóllehet az avarok a rómaiak helyére telepedtek be, nem vették át minden részletében az üvegkészítési receptjeiket, hanem a keletről hozott tudás alapján réz és vas együttes alkalmazásával alakították ki például a vörös színt.