Írószemináriumokkal először a József Attila Kör (JAK) próbálkozott. A kilencvenes évek közepén indított tatai, majd szigligeti írótáborokban egy-egy tapasztaltabb irodalmárral beszélhették meg a magukkal hozott szövegeket a pályakezdők. Intézményesített formában viszont előbb a Magyar Író Akadémia - amely idén már a negyedik évfolyamot fogadta -, nem sokkal később pedig maga a JAK törte meg a jeget.

- Ha rajtam múlna, mindenkinek kötelezővé tenném az íróiskolát - mondja Kukorelly Endre, aki több helyen oktat, sőt amolyan magánképzést is működtet. Az írás folytonos önanalízisre késztet, ezért minden önmagát értelmiséginek gondoló embernek kutya kötelessége lenne legalább naplót vezetni. Írás közben ugyanis tükörbe nézünk, ahol egyszerre képződik meg önmagunk és a másik képe. A többi már eszköz, fortély és tehetség kérdése.

Mint Kukorelly mondja, pályája elején kifejezetten jól jött volna egy mester, aki már puszta jelenlétével kiegyenesíthette volna azt a sok vargabetűt, amit bejárni kényszerült. A jelentkezők többsége is erre számít. Bár szépíróvá csak az érdeklődők húsz-harminc százaléka válna, többségük bölcsészhallgató vagy tanár, aki kiegészítő képzésnek fogja fel az íróiskolát. De nem kis részt tesz ki azok száma, akik szórakozásként, hobbiként élik meg ezt az időszakot: orvosok, közgazdászok, kismamák frissítik fel így a gimnáziumban megszerzett tudásukat.

- Nem is gondolnánk, milyen erős bennünk, mai emberekben az íráskényszer - magyarázza Nagy Emőke, a Magyar Író Akadémia szervezője. Az első évfolyamra annak idején 180-an jelentkeztek, de ma is kalkulálni lehet évi száz-száztíz érdeklődővel. Pedig nem olcsó mulatság a két - egy elméleti és egy gyakorlati - szemeszterből álló iskola. Az elsőért 120 ezret (kedvezményekkel ez 80, illetve 60 ezer is lehet), a második félévért 80-at (kedvezménnyel 60-at) kell leszurkolni. Ebbe tíz alkalom, tíz szombat fér bele. Az elméleti alapokon és számos kortárs íróval való találkozáson túl az iskola egyfajta iránytűként is szolgál: segít kiválogatni a mai könyvdömpingből az olvasásra érdemes alkotásokat. S mivel idén először belső használatra újságot is szerkesztenek, azt is testközelből követheti a jelentkező, mi történik szövegeivel a redakciókban.

- Le szeretnénk bontani azt a hamis képet, hogy az írás valamiféle rejtélyes, mitikus foglalatosság lenne - mondja Menyhért Anna, a Magyar Írószövetségben ősztől beindult íróiskola ötletgazdája. Ezért ők az alapos képzésre fektetik a hangsúlyt. Négy félévet, félévenként 64 órát kínálnak 96 ezer forintért. A szemeszter harminc jelentkezővel indult, de mára húsz főre apadt a létszám. Ez Menyhért szerint annak is betudható, hogy nálunk még nincs kialakult kultúrája annak, hogy valaki munka után tanuljon. Hogy időt és energiát szánjon a hobbijára. Itt is akad, aki bestsellerszerzőnek készül, ötvenévesen verset farag, de a legemlékezetesebb egy gyengén látó békéscsabai hallgató, aki diktafonra rögzíti az előadásokat, a kiadott szövegeket pedig nyolcvanéves édesanyja olvassa fel neki. Ő az életét szeretné megírni.

Az aranykor azonban lassan az íróiskolák számára is véget ér. Az írás oktatása már az egyetemi képzésben is megjelent, így a szaporodó lehetőségek egymás elől szippantják el a hallgatókat. Beindult az egymást befeketítő pletykaáradat is. A "szakmabelibbek" nyereségorientáltnak és parasztvakításnak látják a "kívülállót", a megvádolt pedig azzal vág vissza, hogy ő nem az elitista, arisztokratikus irodalmi felfogás híve. Könnyen lehet, hogy a jövőbeni érdeklődő egy idő után már nem csupán anyagi megfontolások, hanem értékrend alapján is válogat majd.

- Van, ahol Jókai Annát tartják a szakma csúcsának, máshol Esterházyt - villantja föl a lehetséges opciókat Gerevich András, a JAK elnöke. Ez már ízlés és részben ideológia kérdése. A JAK-nál különben a személyességre, a műhelymunkára fektetik a hangsúlyt, így maximum 12 fős csoportokat indítanak, 12 héten keresztül heti másfél órában, mindössze 30 ezer forintért. Az íróiskolák ugyanakkor nemcsak az irodalom népszerűsítése miatt fontosak, hívja fel a figyelmet Gerevich, hanem azért is, mert sok írónak jelentenek állandó bevételt.

Ám az íróiskola indítása sem mindig fenékig tejföl. Miskolcon - az első vidéki városban, ahol effélével próbálkoztak - márciusra kellett halasztani az őszre tervezett indulást. A 68 ezres tarifa mellett legalább 20-25 írójelölt jelentkezésére lett volna szükség. Ennyi kell, hogy kigazdálkodják a Pestről leruccanó írók költségeit. De nem adják fel. Tavasszal újra meghirdetik a képzést, immár 50 ezer forintért. Hiszen írástudókra ott is égető szükség mutatkozik.