A világpolgár
Francois Maresquier kétszer érkezett Magyarországra. Első ideútján még állt a vasfüggöny. Sosem járt még azon túl. Párizsban éppen csak befejezte közgazdasági tanulmányait, de igazából az egyiptológia foglalkoztatta. Máig is lázasan csillog a szeme, ha a hieroglifákról beszél.
- Mindig is a nyelvek vonzottak, főleg a holt nyelvek. Már középiskolásként megtanultam latinul és ógörögül, az igazi szerelem azonban az óegyiptomi volt. Vonzott a hieroglifák kora, rejtőzködésük, s nem riasztott el az sem, hogy nehezen adták meg magukat. Már egyetemistaként eldöntöttem, hogy Egyiptomba utazom, elkezdtem arabul tanulni, de végül is kis kitérővel érkeztem a piramisok lábához, Budapesten keresztül. Még Párizsban, egy baráti társaságban hallottam a híres magyar professzor, Kákosy László nevét, írtam neki, s ő azonnal válaszolt: szívesen fogad tanítványai közé. Úgyhogy még Oxfordban, ahol angolt tanultam, vásároltam egy magyar nyelvkönyvet, és ismerkedtem ezzel az indoeurópai gyökerek nélküli nyelvvel. Persze amikor Budapestre érkeztem, még jó ideig jobban értettem a hieroglifákat, mint a fogadó ország nyelvét. Még szerencse, hogy az egyiptológia szakirodalma jobbára angolul, németül és franciául hozzáférhető, úgyhogy tanáraim jól beszéltek ezeken a nyelveken. Nagy mázli, másképp olyan helyzetbe kerülhettem volna az egyetemen is, mint érkezésem után néhány héttel egy ABC-ben. Sonkát akartam venni, az eladó kérdezte: hány dekát? Nekem ismeretlen volt ez a fogalom, azt hittem, a deka a gramm szinonimája, úgyhogy mondtam, háromszázat. Összefutott a bolt, az egész sonkakészletük nem volt több, s most itt van ez a külföldi, felvásárolja előlük.
De csak az elején volt nehézsége a megértéssel, végül is - sokakkal ellentétben - ő nem sorolja a legnehezebb nyelvek közé a magyart. Egyszerű a kiejtése, logikus a szerkezete, úgyhogy a nyelvtan nem okozott különösebb gondot. Hanem a mondatstruktúrája! Az sehogy sem megy a külföldi fejébe. Ott megszűnik a logika, ugyanolyan módon, mint az indoeurópai nyelvekben nem lehet magyar mondatokat építeni.
Ehhez képest másfél órás beszélgetésünk során egyszer sem buktak orra a mondatai. Sőt ha nincs egy kicsi, de valójában, inkább bájosnak tetsző akcentus, senki meg nem mondta volna, hogy egy külföldivel beszélgetek magyarul. Persze aki a hieroglifákon edződik...!
Igaz is, miért nem lett az egyiptológiából hivatás, miért rekedt meg a hobbi szintjén? Nehéz döntés volt, feleli, miután Egyiptomba így is, úgy is el kellett mennie. Valójában azzal váltotta ki a katonai szolgálatát. Ott a Legrand nevű elektronikai világcégnél dolgozott, s náluk maradt a katonai szolgálat letelte után is. Öt évet húzott le Egyiptomban. Ezt követően szembesült a döntéssel: elmegy PhD-zni, s végérvényesen lecövekel az egyiptológia mellett, vagy kihasználva a Legrand - mint nemzetközi cég - nyújtotta lehetőségeket, a nyelvi sokféleség felé orientálódik, s egyféle világpolgárrá válik. Ez utóbbi mellett döntött, s a világ valóban kinyílt előtte. Megfordult jó pár kontinensen, hoszszabb ideig élt Mexikóban, majd Kínában. Ott talált rá a Groupama francia biztosítótársaság, amely 2003-ban magyarországi leányvállalatához keresett vezérigazgatót, és ragaszkodott hozzá, hogy a vezér magyarul beszélő francia legyen.
Ez volt Francois második Magyarországra érkezése. A biztosítószakmát nem ismerte, de 35 évesen, mint volt pénzügyi igazgató már rendelkezett bizonyos pénzügyi előképzettséggel. Mikor vágjon bele az ember egy ilyen kalandba, ha nem ebben az életkorban? Ráadásul visszatérhetett abba az országba, amelynek nyelvét ismerte, s ahol a hieroglifák iránti vonzalma kiteljesedett.
Igaz is, megfogalmazható-e, mi ragadta meg az óegyiptomi nyelvben? Három aspektust említ: először is ez egy elfelejtett nyelv volt, amit előbb meg kellett fejteni ahhoz, hogy aztán fel lehessen éleszteni. A másik az írás szépsége, ősisége. A hieroglifa az egyik legrégibb írásforma, ebből fejlődött ki a legtöbb írás a világon. Később aztán Kínában is, Mezopotámiában is átalakultak az írásjelek, főleg az anyag miatt, amire írtak. De az óegyiptomi írásjel mindvégig eredeti maradt. A papirusz megjelenésével ugyan Egyiptomban is kialakult egy párhuzamos írás, a hieratikus írás, ami lehetővé tette a gyorsabb írásmódot, de mindvégig megmaradt a gyönyörű formájú, rajzolatú hieroglifa is. Harmadikként az írásjelek logikáját említi, ami megfogta, s ami például a kínaiban is hasonló: a képjel és a hangjel kombinációja. Valósággal belebizsereg az ember, ha egy hieroglifára néz. Ma már tudjuk, hogy a görög és a latin jelek is az óegyiptomiból alakultak ki. A latin A betű például egy bika feje szarvakkal, amit előbb a föníciaiak, utána pedig az ógörögök vettek át az Alfa formájában, s innen jött a latinba. Az O betű pedig eredetileg a híres ó-egyiptomi szem. Nyilván mind a 26 latin betűnek megvolt a maga ősi jelentése, de csak kétharmadukat sikerült megfejteni. Mi tehát elvesztettük ezt a tudást, az óegyiptomi viszont mindent megőrzött.
Egyiptológus a biztosítási szakmában, jut eszembe az akár címnek is használható gondolat, ám kiderül, Francois, amilyen mereven ragaszkodik a hobbijához, olyan rugalmas a munkavállalás terén. Tavaly elhagyta a Groupamát, a Garancia Biztosító megvásárlását már nem ő vezényelte. Új szenvedélye akadt, s a kihívásnak megint csak nem tudott ellenállni. Így van ez még akkor is, ha jelenlegi munkája nem esik messze korábbi szakmájától.
Tavaly találkozott Lyonban az April céggel, noha a vállalat franciaországi sikertörténetét jól ismerte. Az April valójában egy biztosítási brókercég, s húsz év alatt alaposan kinőtte magát. Fő profilja a biztosítási master broker, amit magyarra talán többes vezérügynökségként lehetne fordítani. A vezérügynökség fogalma Magyarországon is ismert, akkor használjuk, ha egy biztosító bizonyos tevékenységét kiszervezi. A többes vezérügynökség viszont azt jelenti, hogy a master broker úgynevezett kockázatviselőket, más biztosítókat alkalmaz. Formailag hasonlóan működik, mint egy biztosító, terméket fejleszt, azt kezeli, működteti a kárrendezést, de a kockázatot bizonyos ellenszolgáltatás fejében kiadja más biztosítóknak. Ez a tevékenység mostanában gyökerezik meg Magyarországon is.
Aki új munkához kezd, vállalkozásba fog, az egyben gyökeret is ereszt. Francois Maresquier olyan, Budapesten élő külföldi, aki egy levegőt szív velünk, őshonosokkal, ugyanannak örül, ugyanazon bosszankodik. Például a közlekedés gondjain. Budapestet a világ egyik legszebb városának tartja, amely ráadásul egészen magas színvonalú kulturális és szórakozási lehetőségeket nyújt, miközben pokollá teszi az itt lakók életét a közlekedési dugó s a levegő szennyezettsége. Kevés nagyváros van a világon, ahol ilyen kevés alul- és felüljáró épült volna, ahol jóformán az egyetlen közlekedésszervezési eszköz a közlekedési lámpa.
Francois már-már magyarként aggódik az elmaradt egészségügyi reform miatt is. Megütközött azon, hogy ilyen kérdésben népszavazást lehetett tartani. Pedig meggyőződése szerint gazdaságilag indokolt volt a vizitdíj. Ugyanis ami ingyenes, annak nincs értéke, tehát az ingyenesség gyakran túlfogyasztást eredményez, mondja. A biztosításban az önrész elfogadott elv, a pazarlást visszafogó, fékező elem, ami hosszú távon mindenkinek érdeke.
Már szinte magyarnak érzem magam, mondja Francois, örülök annak, hogy a magyarokkal együtt osztozhatom az örömökön és a bosszúságokon. Nem szándékozom ugyan piramist építeni Magyarországon, de ha a biztosításon, az új szolgáltatásokon keresztül egy-két építőkövet sikerül elhelyeznem a társadalom épületébe, már nem éltem itt hiába.
