Az est házigazdája, Mikael Simson Bertelsen, a népszerű helyi tévés személyiség mindazonáltal kifejezetten humoros betétekkel színesítette a szüneteket. Például az egyik helyi multiplexben megpróbált rábeszélni néhány embert, hogy a legújabb James Bond-film helyett a kazah Tulpan című műre üljenek be - de a többség erre még ingyen sem volt hajlandó. De az is szimbolikus tréfa volt, amikor az Európai Filmakadémiát (EFA) telefonon összekötötte az Amerikai Filmakadémiával. Bár a két telefonközpontos jól megértette egymást, a két "világ" között óriási a szakadék.

- Félek egy kicsit ezektől a fiúktól. Vajon miért kaptak ennyi díjat? - tette föl az est kérdését Bertelsen. A beszólás a Gomorrah című olasz maffiamozi alkotóinak szólt, akik csaknem az összes díjat besöpörték: a nápolyi alvilágot bemutató, roppant naturalista mű lett 2008 legjobb európai filmje, valamint a rendező Matteo Garrone, a főszereplő Toni Servillo, a hat forgatókönyvíró és az operatőr Marco Onorato térhetett haza az elismeréssel járó ezüst szoborral.

Tény, már magának a mozinak a keletkezéstörténete is érdekes sztori, az egykori alvilági figura, Roberto Saviano könyve alapján készült - az író a mű megszületése óta tanúvédelem alatt áll, így nem igazán osztozhat a filmesek sikereiben.

Hosszú évek gyengébb felhozatala után idén két kiemelkedő olasz filmet mutattak be, a Gomorrah mellett Paolo Sorrentino Il Divo című politikai szatíráját - az utóbbinak nem sok babér termett Koppenhágában; sovány vigasz, hogy a főszereplő Toni Servillo a színészelismerést megosztva kapta a két műért. A verseny egyébként "otthon" dőlt el. Az EFA szabályzata szerint a mintegy 1800 tag szavazata alapján ítélik oda a díjakat, így az olasz tagság biztosan Garrone mellett voksolt.

Noha a nemzetközi sajtó jelenlévő képviselői fogadásokat kötöttek a Gomorrah díjaira, titkon sokan reménykedtek, hogy az izraeli Ari Folman Waltz With Bashir - Libanoni keringő című animációs dokumentumfilmje komoly szerephez jut a díjesőben. Az 1980-as évek libanoni háborúját - egészen pontosan a chatylai mészárlást - felidéző mű jobb kritikát kapott, mint a Gomorrah, és valóban hosszú évek óta ez a leginnovatívabb mű, mindamellett, hogy remek film. Az álom, a valóság és tények roppant izgalmas, az animáció segítségével elmesélt elegye. Folman végül mégis üres kézzel tért haza, és csupán lelkiismereti intézkedésnek számít, hogy a mű zeneszerzőjét, Max Richtert elismerték. A számok törvénye nem kedvezett a Libanoni keringőnek, egy kis ország művének nincs esélye az európai "nagyhatalmak" ellen.

A "vigaszdíj" sajnos nem jött össze az egyetlen magyar jelöltnek, a Mundruczó Kornél rendezte Deltának sem, a technikai kategóriában jelölt Ágh Márton látványtervező elől a legutóbbi Wajda-mű, a Katyin díszlettervezője, Magdalena Biedzycka halászta el az ezüst szobrocskát. A nagy számok törvénye minket is sújt, de különösen meghökkentő az a szóbeszéd, hogy a magyar akadémiai tagok zöme sem szavazott a Deltára.

Az Európa-filmdíjak renoméját drasztikusan növelné, ha a jelöltek, de legalább a díjazottak személyesen megjelennének a kiosztón. Nagyon furcsa például, hogy a női alakítás kategória győztese, Kristin Scott Thomas nem vette át személyesen a díjat, New York-i színházi elfoglaltságára hivatkozva. Két A kategóriás sztár azonban jutott az európai mozgóképes ünnepre: a dán Mads Mikkelsen, aki az életműdíjat adta át Dame Judi Denchnek. A 74 éves színésznő könnyekkel küszködve köszönte meg az Európai Filmakadémia kitüntetését. Lapunknak elmondta: sose hitte, hogy a karrierje így alakul majd, mivel fiatalkorában eltanácsolták a filmesek, mivel "az arca nem való a vászonra".

Koppenhágából jelenti kiküldött munkatársunk

Dame Judi Dench könnyekkel küszködve köszönte meg az életműdíjat