Befejezésül Lajkó Félix néhány megrázó szenvedélyű variációja szól a Szomorú vasárnap témájára. A világsikeres giccsbú tragikus létélményt fogalmazva-sugallva zárja az előadást. Egyúttal a Vendégségben Budapesten őszi sorozatát is. A Nemzeti Színház Gobbi Hilda Termében láthattuk a Szabadkai Népszínház produkcióját, amely ez évben elnyerte a kritikusok díját a zenés/szórakoztató előadás kategóriájában.

Müller Péter darabja, amely egykor Bodrogi Gyula, Voith Ági és Horváth Gyula, majd Garas Dezső felléptével aratott hatalmas sikert, méltó tárgyához, Seress Rezső életéhez és művéhez. Egyszerű és szívre ható. A maga idejében modernül formabontó: a halott hősökkel játszatja újra életüket. Tárgyilagosan és érzelmesen. Ráadásul professzionális humorral. Flaszterfolklór és aszfaltszellemesség között vibrálva egy huszadik századi életdrámát perget le játékosan, a túlcsorduló érzelmességet kiábrándult bölcsességgel, olykor komor cinizmussal egyensúlyozva ki.

De hol van már a huszadik század? Kit érdekel ma a kelet-közép-európai kisember klisévé koptatott történelmi hányódása? Kovács Frigyes rendezésében a slemiltragédia, az élhetetlen művész világfélelme és -fájdalma túllép a két világháború, a gazdasági válság,
a forradalmak és ellenforradalmak, ideológiák és demagógiák megszabta életkereteken. Nem a darabból kiordító rendezői szándék, nem is erőszakolt beledolgozás, hanem a rendes kidolgozás által. Szilágyi Nándor díszlete gyakorlatias és stilizált. Használható és jelzett. Bal oldalt pianínó, jobbra kocsmapult áll, hátul táblák nélküli dupla ajtó jelzi Budapest VII. kerületét, balra fönt üres ablak emlékeztet az öngyilkos ugrásra.

Pálfi Ervin játssza, zongorázza, énekli a nagy álmokat kergető különös zsenit, a lepottyant légtornászt, aki mankóval jelentkezik táncos-komikusnak, aki egyetlen fillér honoráriumot nem vesz föl világszerte énekelt daláért, akit hol az üzleti szellem, hol a politikai kurzus nevében semmiznek ki, tiltanak be. Fiatal ember, és fiatal is marad, nem öregszik, csak kiüresedik, kikopik belőle előbb az ábrándozás, később a keserű humor is. A játék elején és végén fél arcát bohócfestés borítja - rejtőzködés és kitárulkozás, kiszolgáltatottság és bölcs fölény kettőzi a figurát. G. Erdélyi Hermina korabeli filmúriasszonyként lép a kopott muzsikus életébe, de a jelmez alatt első pillantásra látszik a jellem, az asszony, aki nemcsak bátor, de elég könynyelmű is ahhoz, hogy a polgári biztonságot elhagyja szerelméért. Aztán társáért aggódó háziasszonnyá fakul. De sápadtan és festetlen is érdekes, izgalmas lélek. Szőke Attila elsősorban kutyahűségű barát, s ebből az alapfigurából ügyesen lép ki szükség szerint különféle alakokba.

A magasban lebegő ablak hatásosan kicsapódik, amikor Lajkó Félix hegedűje megszólal. Összefoglalja és megemeli a játékot.