Különös közlésként fogadtam továbbá, hogy: "...mert mindenkit szétfeszít belül a rock and roll rugója!" Valóban? Bárcsak! Merthogy döbbenten, unottan, közönyösen, bosszúsan, hitetlenül, lemondóan olvasgattam azokat az írásokat, melyek - középszerűnél silányabb - többsége leginkább a sírbeszédek hangulatát idézi, gyászkeretben.

Úgy tűnt, a Tóth Krisztina és Békés Pál (szerkesztők) által fölkért szerzők a meghatározó, (elvileg) személyes zenei tapasztalásaikat, muzsika keltette érzeteiket a sorscsapásokkal rokonítják. Főképp: az emlékezésnél inkább vonzódnak a réveteg, búsuló (retro-) juhász nosztalgiázáshoz.

Dagonyázunk a hetvenes évek gulasch-szocializmusában, távolban egy fehér (na jó: fekete) bakelitvitorla: libasorban jönnek a kótyagos "gimis"-"sulis" beszámolók, a bimbózó nemiség gyötrelmei; a be nem teljesült, illetve kisiklott románcok; fülledt nyarak; múló barátságok. Akik nem raboskodnak az önsajnálat kalodájában, giccsben pácolt "hótreál"-melodrámában tüntetnek társadalmi érzelgősségükkel, vagy metál- és nirvánaelméleti gyorstalpalókkal keserítenek.

Épp kibékültem a reményvesztettséggel, Bárdos Deák Ágnes korántsem legaffektáltabb mondatát ízlelgetve: "...a megfelelések kényszerzubbonyában feszengő sportszerűtlenség jellemmé kovácsolásának nagyüzeme volt szocializációnk Omegája és Alfája", mikor elérkeztem Dragomán György Hevimetáljához. Mely nem más, mint egy "dzsu-dász"-, azaz Judas Priest-hívő svungos, virtustól, humortól, fanyar öniróniától kicsattanó, tempós-ritmusos monológja. Nem sallangmentes munka, ám úgy emelkedik ki - váratlanul - az egészből, mint alföldi rónaságon a Csomolungma.

Említésre méltó e sápkóros - csupán küllemében tetszetős - kötet címadó darabja, Garaczi László Hasítása; amely remekül fest le egy kelepce-helyzetet, kínzó létérzést: "A rakendrolból a polgári életbe, a hasításból a töppedésbe való visszahülyülést..." Dragomán és Garaczi számára magától értetődő: módosult tudatállapotról írnak.

Számomra ez a lényegi. Mert egy rock('n' roll)-elbeszélés (légyen bár ez metafora, szimbólum vagy üres alibi) nem filléres memoár, összekutyulva művészes trágársággal, dalszövegbetétekkel, ódivatú szlenggel, féktelen szenvelgéssel, sivító pozőrséggel, magánsanyarfrázisokkal.

A Hasítás: egy kitűnő ötlet ingerlően gyatra megvalósítása. Olyannyira leverő, mint amikor ahelyett, hogy transzba esnénk rajongásunk tárgya koncertjén, kénytelen fonalat gombolyítunk egy aggok otthonában.

Hasítás - Magyar Rocknovellák

Magvető, 303 oldal, 2690 forint