Bharatok közt
Először az importált Jerry Springer-show-k nyilvános botrányain és drukkerként őrjöngő stúdiónézőin döbbentünk meg, aztán Erdélyi Mónika majd Sebestyén Balázs kibeszélő műsorainak bárgyú konfliktusain. Jöttek sorra az alkalmi lélekbulvárok, most, néhány hónapja a TV 2 stúdiójában Joshi Bharat fogadja a tanácstalanokat. Az indiai származású műsorvezető 28 évvel ezelőtt érkezett Magyarországra, eredetileg bábművész volt, később közgazdász lett, ma már jós, lélekgyógyító és sorselemző. Joshi Bharat először Vitray Tamás beszélgetős műsorában tűnt fel érdekességként, húsz esztendővel ezelőtt, aztán kezdő újságírók kötelező interjúalanya lett mint egzotikum.
És alighanem éppen erre volt szüksége most a TV 2-nek is: egy messziről érkezett, különös figurára, aki szerintük még nem fonnyasztotta szét a hitelességét. Az ötletgazdák biztosan sok Indiáról szóló könyvet lapozgattak, és gazdag olvasmányélményeik alapján arra jutottak, hogy arrafelé nem is ember, aki nem fakírágyon tölti az éjszakáit, nem képes sorsot elemezni, és nem lát a lélekbe.
Hogy a tapsikoló nézők és a keleti kávézót idéző díszletek közé ültetett Joshi Bharat mennyire lát a lélekbe, milyen hatásfokkal képes sorsot elemezni, alakítani, ebből a műsorból sohasem fog kiderülni, mert mondatai effélékre korlátozódnak: bízzon magában, segítsen, hogy segíthessek, valamint: akarat kell, ne adja fel!
És mégis. Amikor éppen nem Kiszel Tünde igyekszik botrányt csiholni egy haragosával, vagy nem egy ügyeletes pornócsillag szomorkodik hányatott életén, akkor ez a műsor egészen nézhető. Valódi emberek jelennek meg a stúdióban, valódi problémákkal. Felnőtt gyermekük által magára hagyott kedves, idős házaspár, aztán egy lány, aki 18 éves korában tudta meg, hogy őt örökbe fogadták, és ekkor derült ki számára az is, hogy roma származású, vagy mondjuk egy leukémiás kisfiú, akit a testvérétől kapott csontvelő és a Szent László Kórház lelkiismeretes orvosainak munkája mentett meg a haláltól. És ezekben a pillanatokban a műsorvezető is díszletté válik, a fájdalmak, örömök a maguk természetességében töltik be a stúdiót.
A sorselemzők pedig mi, magunk leszünk.