A televízió mozgásba lendült
- Meg lehet mondani, hogy ma melyik műsor mitől sikeres?
- Nem. Sokkal könnyebb, ha azt kérdezi, hogy valami miért nem működik. A legfontosabb, hogy a néző kötődjön a műsorhoz. Ez sok eszközzel elérhető. Nézheti az adást azért, hogy kiragadja az időből, vagy éppen azért, mert az aktualitásra épül, a pillanat műfaja. Így egyébként lenyomata is a kornak. Olyan, mint a popzene. Pontosan meg tudom mondani, melyik slágert mikor írták. Csakhogy régi dalokat hallgatok. De ki néz régi tévéműsort? Egy-két éve Angliában az X-Factor (Megasztár) és a Deal or no Deal (Áll az alku) aratta a legnagyobb sikert, de ettől még nem lesz ismétlése. A televízió csak az adott pillanatban szórakoztat, ennyi a dolga. Nem művészet. És nem azt mondom, hogy nekem ez tetszik. Az I,m A Celebrity... Get Me Out Of Here! (Celeb vagyok, ments ki innen!) című műsort például kifejezetten nem szeretem.
- Nincs többségben.
- Hát persze! A többséget érdeklik a hírességek extrém helyzetekben. A mai televíziózás meg nagyon lusta. Hogy biztosan sokan nézzék a műsort, telepakolják sztárokkal. Érték meg nincs benne. Nem tanulunk belőle semmit.
- Miért volna ez szempont egy kereskedelmi televíziónál? Az előbb mondta, hogy a cél a szórakoztatás.
- Igen, a hirdetők miatt csak a nézettség számít. Ezért szerettem a BBC-nél dolgozni. Az angol köztévénél sosem gyártottunk szemetet. Szórakoztatás közben igyekeztünk némi ismeretet is adni. Rossz úgy műsort készíteni, hogy csak az számít, hányan nézik. Mindannyian azt szeretnénk, hogy mindenki a mi műsorunkat nézze. De lehetnek más motívumok is. Az 1920-as években az akkor még csak rádióként működő BBC első igazgatója, Sir John Reith mondta: a miszsziónk tájékoztatni, ismeretet átadni és szórakoztatni.
- Most mi a misszió?
- Hogy legalább kétmillió néző lássa a műsort. Semmi több. De ezért szinte mindent megteszünk.
- Mindent?
- Amerikai örökség, hogy az emberek mindent látni akarnak a tévében. Ez nem a minőség útja. Egyre több ember egyre veszélyesebb dolgokat művel a tévénézők szórakoztatására. A producerek és a műsorkészítők felelősek azért, ami a képernyőn történik.
- A világ egyik legtekintélyesebb filmes és tévés iskolájának vezető tanáraként mit gondol, mi lesz ezzel a képernyővel és a dobozzal körülötte?
- Egyrészt tovább csökken a jelentősége. Másrészt fel kell ismernünk egy új generációt, a tanítványaimét. Nézik az adást, csak nem a dobozban. Angliában a fiatalok már a laptopjukon vagy a mobiljukon. A televízió mozgásba lendült. Ráadásul, ha lekéssük a szombat esti műsort, letöltjük az internetről, és megnézzük, amikor akarjuk. Néhány év alatt alapvetően megváltoznak a nézői szokások. De az emberek ugyanúgy szórakozni akarnak, lehetőleg jó műsorokon.
