A német illetőségű big band Miller szerzeményei mellett a szvingkorszak legnagyobb szerzőinek máig ható slágereit is játszsza, és az csak a kiindulási pont, hogy ezt utolérhetetlen eleganciával, a repertoár ízléses öszszeállításával és magával ragadó muzikalitással teszi - a ma létező rengeteg Miller-zenekar közül Salden együttese bizonyosan a legjobbak egyike.

A helyszín kissé bizarr, de aki Glenn Millert megy hallgatni, tudja értékelni, hogy a Vasúttörténeti Parkká alakított egykori újpesti mozdonyforgató telep nagycsarnokában kell helyet foglalnia. Az olajszagnál feltűnőbb, hogy szinte csak német szót hallani, a CD-k, a műsorfüzet és a merchandising termékek árai euróban értendők, az eladók is németül beszélnek. Osztrák turistacsoporthoz képest túl sokan vannak, és bár Miller sikere azóta töretlen német nyelvterületen, mióta életének utolsó két évében Johnny Desmond énekes közreműködésével ott helyben, németül is megszólaltak népszerű dallamai, mégis szokatlan helyzet itthon külföldi koncerten lenni. A zenekar már a színpadon ül, mikor Salden a Chattanooga Choo-Choo dallamára egy gőzmozdonnyal megérkezik, majd rögtön belekezdenek a korabeli Miller Big Band szignáljába, a Moonlight Serenade-ba; ezt a kétszer 50 perc végén ráadásként is eljátsszák, a zenekar néhány tagjából, illetve Saldenből és az énekesnő Roos Jonkerből alakult öttagú énekkarral megtoldva. Salden cuppogósan édes átkötőszövegeit sorra követik a hullámzóan emelkedő hangulat kellékei, a nagy amerikai daloskönyv, és főképpen a világháború időszakának legnagyobb slágerei: In the Mood, Begin the Beguine, Harlem Nocturne, Blueberry Hill, Stardust stb. A felsorolásból kitűnik, hogy Miller zenekarainak teljes spektrumát átölelte a program, hiszen Cole Porter, Earle Hagen, Fats Domino, Bert Kaempfert, Hoagy Carmichael és George Gershwin dalait is hallhattuk. Zenetörténeti kuriózum, hogy a megidézett szerzők többsége, de elsősorban Miller, Gershwin és Benny Goodman egy Amerikában élő ukrán, bizonyos Joseph Schillinger tanítványai voltak, az ő matematikai alapokon nyugvó kompozíciós elvei szerint dolgoztak, ahogyan később Stockhausen, a Kraftwerk és több kísérletező muzsikus is támaszkodott erre a módszerre. De Miller hagyatéka nemcsak a mézédes dallamok tökéletes formába öntésére korlátozódik.

1942-ben önként jelentkezett az amerikai hadsereghez, és bár 38 évesen már túl öreg volt ahhoz, hogy behívót kaphasson, végül a katonazenekar teljes megújításának ígérete miatt őrnagyi rangban a légi erőhöz került. Muzsikája a háború zenéje, és ha erre gondolunk, megérthetjük a német nyelvterületen máig tartó döbbenetes sikerét. Komoly könnyítés, ha a múlttal való szembenézés némi romantikus felhang mellett zajlik: ez a "When you're Smiling" sorai közben jutott eszembe, miszerint "Ha mosolyogsz, az egész világ veled mosolyog..." A történelem megfosztotta Glenn Millert attól, hogy dalairól pusztán a felhőtlen szórakozás jusson eszünkbe.

Salden együttese, a ma létező Miller-zenekarok közül a legjobbak egyike