Na jó: eddig megvolnánk, eddig mindenki tudja nagyjából. Ám, ami ez után jön, az fantasztikus. Ez pedig a világ borvidékeinek és borfajtáinak a... nem, nem fölsorolása, hanem leírása, elemzése és elhelyezése az asztalunkon. Tökéletes borenciklopédia országonként, borvidékenként, fajtánként, és a fene sem tudja megjegyezni, még milyen szempontok szerint.

Ne kívánják, hogy méltassam André Dominé könyvét, mert azt képtelenség. Elhihetik nekem, ilyet még nem láttam! Talán az enciklopédisták legnagyobbjainak munkái viselik az erély, az erény, a türelem és a sziszifuszi jellem azon nyomait, mint amelyeket a német származású, világot járt szakíró főszerkesztő irányításával a 17 szerző és két fotográfus munkája magáénak tudhat. Olvasmányos leírások, térképek, ragyogó fényképek, táblázatok és borcímkék logikusan felépítve és áttekinthetően tördelve. Nem hiszem, hogy ennél többet, így összefoglalva bárki a világon közre tudna adni, amit (a whisky mellett) az emberiség legnagyobb találmányáról, a borról el lehet vagy érdemes elmondani.

A (nem csak mai) magyar borászok dicséretére legyen mondva, Magyarország is szerepel a könyvben (694-704 oldal).

Persze hogy nem olvastam el egy hajtásra. Lapozgattam, lapozgattam, lapozgattam: volt itt habzóbor és pezsgő. Könynyű és savas, testes, fahordóban érlelt fehér, meg intenzív aromájú, telt, aztán könnyű, gyümölcsillatú, fiatal, meg elegáns, fűszeres, selymes, bársonyos, fanyar, tartalmas vörös... A világ egyre szebb és tökéletesebb lett, s amint a fejem könnyű álomra hajtottam, az embert láttam, amint alkotó óriásként magaslik fölém. Hát, igen, a bor, az már valami.

Vince, 928 oldal, 12 000 forint

Hagyományőrző szőlősgazda a franciaországi Sauterues borvidékén