Őket összefogni, tudásukat enciklopédiává rendezni, egy nyelven beszéltetni, közös horizont alá állítani nem akármilyen teljesítmény.

Ez azonban csak az egyik feladat volt. A másik annak elkerülése, hogy ez a részletgazdag, sok pontján még mindig homályos vagy épp megfejthetetlen történet olyasmit emeljen ki, tekintsen megtárgyalandónak, amiről nagyon keveset, vagy éppen semmit sem tud. Szó sincs itt (a bulvárosan hatásvadász cím szerinti) csodákról, hacsak az olyan lelőhelyek feltalálását nem tekintjük annak (és miért tekintenénk?), mint a sumer Ur városa, Trója, Agamemnón Mükénéje, Minósz knosszoszi palotája, Tutanhamon érintetlen sírja vagy az inka Machu Picchu az Andokban. Ez a könyv, miközben elképesztő mennyiségű ismeretet mozgat, semmiről sem állít semmit, ha nem tudja, mi az, ha adatforrásait nem képes megbízhatóan azonosítani és keltezni, vagyis az időskálán pontosan elhelyezni, ha nem válaszolhat minden kétséget kizáróan arra a kérdésre, hogy hol találták meg, s mi mellett őket, azaz milyen idő- és térbeli kapcsolathálóba illeszthetők, tehát miről és hogyan tájékoztatnak bennünket, mit és hogyan bizonyítanak.

A harmadik feladat bemutatni, mennyi minden segíti a régészt, alapozza meg munkáját, eredményeit a terepbejárástól a radiokarbon és a rétegtani vizsgálatokon, műholdfelvételeken, légi fotózáson, a digitális domborzati modellezésen, a számítógépes szimulációkon át a DNS-elemzésekig, s hogy mi dolguk van a legkülönfélébb tudományágak együttműködő képviselőinek a leletek tanulmányozásában és értelmezésében, illetve az olyan nehézségek megoldásában, mint a leletek tulajdonjoga körüli bonyodalmak, a hamisítások, sírrablások, illegális tárgykereskedelem, vagy a lelőhelyek, leletek kisajátítása a tudományétól idegen politikai, ideológiai célokra, etnikai fogantatású eszmék és nézetek igazolására. Hibátlan ez is: a szakmát körülvevő és átható problémák térképe.

Aztán persze, földrészenként, a régészeti időskálát követve beszélnie kell a sok és sokféle régészeti eredményről, a legfontosabb lelőhelyekről és a jelentős felfedezésekről. Azokról az emberekről és azokról a civilizációkról, akik és amelyek a leletekben és leletek által alakot öltenek és hírt adnak a maguk idejéről, a maguk világáról. Fölemelkedésükről és bukásukról. Sorra veszi a könyv a titkokat, a most még szakszerűen megmagyarázhatatlan leleteket is, igen. A Húsvét-szigetek szobrait, a Nazca-vonalakat és ábrákat, Stonehenge-t, a mexikói piramisokat, a perui Pisco-öböl hegyoldalába vésett, csak több mérföldről látszó geoglifákat, a Costa Rica-i kőgömböket, az évezredekkel ezelőtti Indus-szövegeket. Az olyan megrázó események áldozatait, mint a neolit kori élet rekonstruálásának nagy lehetőségét, az olasz-osztrák határ közelében megtalált "jégembert", az Észak-Európa tőzegmocsaraiban erőszakos halált halt fiatalok múmiáit, a tizenéves inka lányét az Ampato csúcsa közeléből. Leginkább mégis a különféle korokban és helyeken zajló mindennapi élet jellemzőiről esik itt szó. Az öltözködésről, a használati eszközökről, ételekről, különféle foglalkozásokról, termelvényekről, a kereskedelem jellegzetességeiről, építményekről, művészetekről, vallásról, társadalomszervezésről, sőt, ha megtörténtük igazolható, a sorseldöntő eseményekről. Tömören, információval telítetten, és nagyon érdekesen.

Valóban remekbe szabott munka ez. Félezernél több fotóval, térképekkel, magyarázó, a figyelmet vezető keretesekkel, kiemelésekkel, az ajánlott irodalom bibliográfiájával, kislexikonnal, képjegyzékkel, név- és tárgymutatóval, a lelőhelyek listájával. Ahogy kell. A régészet csodáit ismeretterjesztő kiadványként vettem kézbe, s nagy haszonnal forgatható kézikönyvként tettem le.

Athenaeum, 400 oldal, 12 900 forint

Stonehenge mészkőtömbökkel körülvett, trilitonokból (két függőleges és egy vízszintes homokkőből) álló patkója i. e. 2500 környékéről