Nagy agycsavar: olyan van már, hogy a celebvilág szólja le a celebvilágot (10! - TV 2), na de ilyet, hogy kiszóljanak belőle!

Mintha tegnap lett volna: áll Fiala a sivatag szélén, és néz bele a semmibe. Áll, haragban a világgal, de legfőként önnönmagával. Utálja a stáb, utálják a társai, utálják még a busmanok is. "Mögötte mindig sötét az ég" - mondja az egyik, s azt kívánja, távozzon, hátha visszatér a békesség a Földre. Pedig még nem is sejti, hogy napok se kellenek, s jelmezkölcsönzőt emleget majd vele kapcsolatban a távoli tapasztalt ember.

Még mereng Fiala a semmibe, én meg pontosan tudom, mire gondol. Ő csak később mondja, amikor gyermeki ugrándozással fogadja, hogy a nézők kiszavazták Frei Tamásból. Megy haza a családjához meg a rádióhallgatóihoz, ha még vannak. Még dörmög pár szót az álbusmanokról (l. jelmezkölcsönző), akik tányérból esznek, autót vezetnek, ám többet a Frei iránti tiszteletből nem mond.

Ha ő nem mondja: ócskavas, mit mondjunk mi?

Semmit. Emlékezzünk inkább a hajdani Petőfi rádióval eltöltött késő esti órákra, amikor vöröslő szakmai irigységgel hallgattuk Fiala János újságírót, hogyan faggatja szélfútta mikrofonjával a Margit hídon éjjel átbattyogó ismeretleneket. Hogyan kérdezi - akkor még tömör kíváncsisággal - az éppen kirúgott pénzügyminisztert, László Csabát. Aztán emlékezzünk kiátkozott vándorlására a rádióadók között, folyamatos háborújára az ORTT-vel, amiben, mert mi füleltük, legtöbbször neki adtunk igazat, s gondoljunk mostani hallgatóira, akikre reggelente rácsapja a telefont, mert ő ilyen, ő elefántként "élőben szerkeszt" a porcelánboltban. Sokan megkérdezték - még előtte -, miért megy Afrikába. Akkor meditált hosszan, meghívta Freit végenincs promókra. Most meg kinyomja a kétkedőt, és bevágja a durcát: csak. Kíváncsiságból. Nem nézem. Nem érdekel. Aztán: hát nem látja, ez nem Afrikáról szól, hanem Magyarországról, nem őróla, hanem azokról, akik kivágták, ellenszenvessé tették. Pedig ő...

Ő csak elutazott Afrikába, ahol már érezte, őt itten jól átvágták, semmi keresnivalója a celebek között. Jól gondolta. Külön világ az. Az ő sorsa nem celebsors. Közössége, ha van egyáltalán, nem a celebközösség. Pedig régóta vágyta a nyilvánosságnak ezt a nagyobb szeletét is, annyira, hogy még a főzőshow-ba is hagyta magát becsempészni. Ember még így nem vágyta a közfigyelmet, mint ő. Mert fürdik a közbeszédben, amelynek többi szereplőjén oly könnyen tapos, míg makulátlan lélekkel küzd minden és mindenki ellen, aki nem azt és úgy, ahogy.

Hagyjuk, hadd gondolkozzon Fiala János, van min utálkoznia, ha őszintén utálkozni akar. Mi pedig emlékezzünk a hajdani újságíróra, aki a való világra volt valaha kíváncsi, nem a papundekli Magyarország-Afrikára. Az megérdemli.

Mint tudjuk: "ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint, s bent egeret".