Vagy harminc éve mániája a Jászai Mari Színház igazgatójának, Harsányi Sulyom Lászlónak a háromszáz oldalas Celestina. Szerzőjéről, a tizenötödik század második felében született Fernando de Rojasról gyakorlatilag annyit tudunk, hogy ügyvéd volt, és ez az egyetlen (ismert) műve. Vették, mint a cukrot, tizenvalahány kiadást ért meg a kissé pornografikus elemekkel tűzdelt darab. Ez nem is csoda, hiszen a reneszánsz sajátja a figurák lecsupaszítása, és - akárcsak a mai világ - nem moralizál: pénz és önérvényesítés mozgat mindent. Az emberek percenként változtatják véleményüket, és aki nem akar így élni, az balfácán.

A két rendező abban egyetértett, hogy bár a darab végére mindenki meghal, mégis happy end legyen

Harsányi évek óta bombázza színháza dramaturgját, Lőrinczy Attilát, kezdjenek valamit ezzel a témával. Az idei reneszánsz év azonban már elodázhatatlanná tette az "ötletet", a jelentős pályázati támogatás is ihletővé tette az ügyet. A műről új fordítás született, és Lőrinczy a 21 felvonásos párbeszédes könyvdrámából megírta a maga (pszeudo)olvasatát. Megmaradt a cím, Celestina, avagy Calisto és Melibea tragikomédiája, Celestina archetípusa, az öreg kerítőnő, aki hol lányokat futtat, hol összeboronálja a szerelmeseket. A szereplőkből keveset húzott, de mást feldúsított a történetben.

Miért kellett ehhez a darabhoz két rendező? - kérdezzük az igazgatót, aki teljesen prózai okot ad. Eltörte a lábát, és nem gyógyult meg a próbák elejére. Mivel kétszer kellett műteni, a teátrum főrendezőjének, Novák Eszternek a segítségét kérte. Váltva próbáltak, Harsányi szereposztásával, koncepciójával; jól kiegészítették egymást. Az előadás Margitai Ágira épül, van benne jó pár mai elem (jakuzzi és műpipacsföld), és egyetértettek abban is, hogy bár a darab végére mindenki meghal, az előadásnak mégis happy endje legyen.