Brüsszelben született. A párizsi Sorbonne-on hallgatott filozófiát és jogot, majd, Marcel Mauss tanítványaként, itt fordult az etnológia felé. 1935-ben szociológiai katedrát kapott a brazíliai Sao Paolóban, ahol "az utolsó primitív népek iránti romantikus vonzalmától hajtva" jelentős terepmunkát folytatott az Amazonas medencéjének peremén élő indiánok között.

Ezt követően New Yorkban Franz Boas és kulturális antropológus tanítványai körében továbbá a strukturalista nyelvészettől ösztönözve teremtette meg a strukturális antropológia tudományát, amely a még működő primitív társadalmak viselkedési modelljeinek, szervezeti felépítésének és mítoszvilágának tanulmányozásából von le általános következtetéseket az emberi létezésre, és annak tanulmányozására vonatkozóan.

"Néhány évvel Amerika felfedezése után, miközben a spanyolok vizsgálóbizottságot küldtek a Nagy-Antillákra annak megállapítására, hogy van-e lelkük a bennszülötteknek, a szigetlakók fehér foglyaikat vízbe fojtották és módszeresen megfigyelésnek vetették alá őket azt kiderítendő, hogy vajon az ő testük is oszlásnak indul-e. Ha nem tekintjük embernek azokat, akiket a ťlegvadabbak, legbarbárabbakŤ csoportjába soroltunk, ezzel csupán ez utóbbi csoportnak az egyik legjellemzőbb szemléletmódját vesszük át." (Lévi-Strauss)

Utazásairól, élményeiről Szomorú trópusok című, 1955-ben megjelent művében számolt be, amely nemcsak etnográfus útleírás, hanem filozófiai értekezés és széppróza is. A könyv a gyarmatosítás felszámolásának idején jelentős szerepet játszott a "primitív népek" kultúrájának átértékelésében. Ő volt a francia strukturalista mozgalom vezéralakja, akinek óráira bárki bemehetett.

"Udvarias és roppant előzékeny volt, de egyúttal távolságtartó is" - emlékezett vissza egykori tanárára Görög-Karády Veronika. A Sorbonne-on diplomázó antropológus és etnológus kutatónő Lévi-Strauss College de France-ban tartott előadásait látogatta, illetve bejáratos volt a kutatói szemináriumra is. Amikor kutatói állást pályázott meg, a francia professzor egyik ajánlója volt.

Görög-Karády Veronika hat éven át látogatta Lévi-Strauss előadásait. Itt tapasztalta meg, hogy a női szépségre érzékeny tudós segítette azok pályáját, akikben fantáziát látott. Ugyanakkor rosszul fogadta, ha valaki nem tartotta be az ígéretét. "Féltünk tőle, mert nem voltunk biztosak abban, hogy az akkor már világhírű kutatóhoz intézett kérdéseinket esetleg színvonal alattinak találja. Természetesen mindannyiszor bebizonyosodott, hogy ha a kérdések esetleg ilyenek voltak is, Lévi-Strauss türelemmel válaszolt rájuk."

"Az, hogy mi a legfontosabb Lévi-Strauss munkásságában - a tudomány egész metodikáját forradalmasító strukturalista szemlélet mellett -, nagyon nehéz megítélni, hiszen szerteágazó munkásságából a kutatók a hozzájuk közel álló elemet szokták kiemelni" - véli Sárkány Mihály, aki az MTA Néprajzi Kutatóintézetében az etnológiai osztályt vezeti. A magyarkutató 1975-ben Lévi-Strauss Laboratoire d'Anthropologie Socialjában dolgozott ösztöndíjasként.

A francia tudós egyik alapvető felismerése, hogy az emberi társadalom a javak, a szavak és az asszonyok cseréjén alapul. Az dönt el mindent, hogy ki kit vehet feleségül, s nem az, hogy ki kinek a gyereke. Ez a választás messzemenően befolyásolja a társadalom szerkezetét.

Lévi-Strauss másik alapvető tudományos eredménye a vallási valóság és a mögötte megbúvó emberi gondolkodás szerkezetének alakulása a primitív népek, az írás előtti kultúrák világában. Felépítette a vad gondolkodás (le pensée sauvage) fogalmát, amely a régiek gondolkodását az ősi vallás formájára vezette vissza, annak hangsúlyozásával, hogy az "archaikus" mentalitás minden társadalom tagjaiban jelen van, azokban is, amelyek magukat racionálisabbnak vélik az elődöknél, ám "tudományosabb" gondolkodásuk az életnek nem minden szféráját fogja át. Az "archaikus" gondolkodásról vallott nézeteinek összefoglalását végül a mitológiákról írott, elsősorban amerikai indián anyagot feldolgozó könyvsorozatában ismertette meg olvasóival.

Lévi-Strauss 1972-től a Francia Akadémia tagja, a "halhatatlanok" egyike, hosszú élete során kéttucatnyi könyvet publikált. 1964 és 1971 között írta meg négykötetes főművét, a Mythologicát, amelyben a strukturalista antropológia által feltárt archaikus gondolkodási struktúrákat foglalta össze. Magyarul megjelent a Faj és történelem, valamint a Strukturális antropológia című műve - a Szomorú trópusokat követően.

"Egy adott kultúra tagja csak akkor érezhet hálát és tiszteletet más kultúrák iránt, ha meggyőződésévé válik, hogy saját kultúrája számtalan módon különbözik másokétól - még akkor is, ha ennek a különbségnek a lényegét nem látja át, vagy még legjobb szándéka ellenére is csak tökéletlen ismereteket szerez róla." (Lévi-Strauss)

Az ősi kultúrák pusztulása a legmélyebb szomorúsággal tölti el, mert szerinte az emberiség minden gazdagságát és báját éppen azok a hiedelmek, szokások, irodalmi és esztétikai kifejezésformák sokoldalúsága adja, amelyeket ő maga hozott létre, és amelyek eltűnését a lehető legközelebbről kellett átélnie. Lévi-Strauss azonban azzal vigasztalja magát - erről a német Cicero magazinnak nyilatkozott, az interjú teljes terjedelemben a Valóság idei kilencedik számában olvasható -, hogy a hagyomány néhány eleme fennmarad. Mert az emberi faj időtlen idők óta létezik, és mindig bizonyította, hogy az időben való reagálás képessége természetének lényeges alapelemei közé tartozik. Semmi ok nincs rá, hogy azt gondoljuk, ezúttal másképp fog történni.

Azt gondolja, hogy a kultúrák közötti dialógus mindig is létezett, mert soha egyetlen kultúra sem élt a többi kultúrától elszigetelten: állandóan kommunikáltak és kicserélték az információikat egymással. A reneszánsztól a XVIII. századig az európai szellemi élet - amelyet az egyes országok közötti kapcsolatok alaposan átszőttek - különösen élénk volt.

"Abszolút aktuális. Munkái ma is megkerülhetetlenek" - véli Kristóf Ildikó, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, aki az ELTE hallgatói mellett szegedi egyetemistáknak is oktatja Levi-Strausst. Tőle tudható meg ma is, hogy miként kutassuk a társadalmakat. A mai diákok is fogékonyak gondolataira.

Lévi-Strauss szerint az a gondolat, hogy az ember semmivé válik, bár egyáltalán nincs ínyére, mégsem nyugtalanítja. Arról ugyanis meg van győződve, hogy az életnek nincs semmilyen értelme, hogy semminek nincs semmilyen értelme...

Lévi-Strauss szerint az a gondolat, hogy az ember semmivé válik, bár egyáltalán nincs ínyére, mégsem nyugtalanítja. Arról ugyanis meg van győződve, hogy az életnek nincs semmilyen értelme, hogy semminek nincs semmilyen értelme...