Wekerle Sándor miniszterelnök első köztéri szobrát néhány hete állították fel a kispesti Wekerle-telep főterén. Wekerle esetében az utókor tehát nem siette el a szoborállítást, amelyet az első polgári származású magyar miniszterelnök Kispesten azzal érdemelt ki, hogy éppen száz évvel ezelőtt mintaértékű munkáskertvárost építtetett. Az építészeti érdemekért Kós Károly már jóval korábban megkapta a maga szobrát ugyanazon a téren: szerencsésebb lett volna talán, ha az egész alakos Kós-szobor közelébe egész alakos Wekerle kerül. Péterfy László pályázaton nyertes műve azonban a szószéken támaszkodó miniszterelnököt akarja ábrázolni. Az arc jól eltalált, de a kissé hátrafelé is dőlő félalak tartása némileg esetlen.

Magyar miniszterelnököket egyébként sokféle pózban örökítettek már meg. Kit lovon, kit hajóorron állva, kit hídkorlátba kapaszkodva, kit széken ülve. Magyarország eddigi 57 miniszterelnökéből több mint húsznak áll szobra országszerte a köztereken, ha ideszámoljuk a minisztertanács elnökeit és Kossuthot mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökét is. E kategóriában éppen Kossuthnak állítottak eddig a legtöbb emléket, hatvankettőt - tudhatjuk meg Wehner Tibor egy 2005-ös tanulmányából, amely a Képzőművészeti Lektorátus adataira támaszkodik.

Batthyány Lajosnak, az első kormányfőnek Budapesten idén április 16-án, a Batthyány téren lett ismét szobra, mert az elsőt, amely 1927-től a Kossuth téren a Kossuth-szoborcsoport részeként állt, 1952-ben, a kompozíció lebontása után Dombóvárra szállították. Batthyány egykori birtokán, Ikerváron azonban 1913 óta áll első magyarországi szobra, Bory Jenő alkotása. A közelmúltban Pécsen, Pápán, Gyulafirátóton, Ópusztaszeren, Erdőkertesen és Polgárdiban is avattak Batthyány- portrét.

Wekerle Sándor szobra

A Dombóvárra került alakok között szerepelt a szabadságharc másik miniszterelnökének, Szemere Bertalannak a bronzmása is. Ennél korábbi azonban az 1906-ban Miskolcon felállított köztéri portréja, Róna József munkája.

A dulaizmus korának magyar kormányfői közül Andrássy Gyulára, Lónyay Menyhértre, Wenckheim Bélára, Tisza Kálmánra, Szapáry Gyulára, Wekerle Sándorra, Széll Kálmánra és Tisza Istvánra emlékezett szoborral az utókor. A leghíresebb talán Andrássyé és Tisza Istváné. A Zala György alkotta Andrássy-lovasszobor a Parlament mellett állt, a mai József Attila-szobor helyén. Ezt azonban a háború után 1945-ben, a Kossuth híd építése miatt lebontották. Hasonlóképp alakult a Parlament másik oldalán állt Tisza István-szobor sorsa is. Körülbelül a helyén áll most nagy ellenfelének, Károlyi Mihálynak az 1975-ben emelt emlékműve; Tisza István tiszteletének megújítását viszont a mai jobboldal vállalta, s Debrecenben 2000-ben a Fidesz-kormány helyre is állíttatta a szintén 1945-ben lebontott Tisza-szobrot.

Tisza Kálmánnak Berettyóújfaluban volt szobra, melyet 1942-ben átvittek Nagyváradra, s ott 1945-ben megsemmisült. Wenckheim Bélának maga Fadrusz János készített lovas szobrot Kisbéren, de elsősorban a lótenyésztésben elért érdemeiért. Kőrösladányi kastélyánál - mely ma általános iskola - a rendszerváltás után, 2000-ben kapott mellszobrot. Szintén a mai időkben állítottak emléket Lónyay Menyhértnek és a második világháború alatt regnáló Kállay Mikósnak (2001-ben Nyíregyházán). Széll Kálmán 2002-ben Szentgotthárdon kapott szobrot, lokálpatrióta indíttatásból.

A Tanácsköztársaság kormányfője, Garbai Sándor is csak a szülővárosában, Kiskunhalason maradhatott szoboralak. A két háború közötti miniszterelnökök közül a messzibb utókor Teleki Pált értékelte szoborra méltónak, háromszor is: Gödöllőn, Érden és Balatonbogláron. Utóbbi alkotás 2004-ben majdnem a Sándor-palota elé került. Bethlen Istvánnak, a Horthy-rendszerben leghosszabb ideig, egy évtizedig regnáló kormányfőnek eddig csak szülőföldjén, Erdélyben szenteltek emlékhelyet: 2004-ben Székelyudvarhelyen, majd 2006-ban Gernyeszegen. Gömbös Gyulát még 1942-ben - halála után hat évvel - a kortársai tisztelték meg szoborral Budán, s más kortársai robbantották azt fel partizánakció keretében, 1944-ben. Egy másik szobra 1937-től Szomolya főterén állt (melyet akkor Gömbösfalvára kereszteltek át), s állítólag ma is ott rejtőzik valahol a faluban elásva.

A második világháború utáni kormányfők értékelése az utóbbi években előjelet váltott, így eltűnt a közterekről Münnich Ferenc korábbi nyolc köztéri szobra: egy közülük a nagytétényi szoborparkba került. Eltűnt Dobi István két szobra is. A rendszerváltás óta kapott viszont emléket Szőnyben Tildy Zoltán. Arról viszont egyelőre nincs pontos adat, hány alakmása áll Nagy Imrének a köztereken: a lektorátus adatai szerint 2001-ben volt nyolc. A HVG idén márciusban megjelent cikke szerint viszont most van nyolc. Ha így áll, akkor Antall Józsefet több szoborral: eddig tizeneggyel honorálta az utókor.