Magyarországon most kezd visszatérni az a kultúra, amely a szőnyegek világát is igazi műkincsként tudja értékelni. Holott egykor ennek igen nagy hagyománya volt nálunk. Kevesen tudják, hogy 1942-ben, amikor az Iparművészeti Múzeumban szőnyegkiállítást tartottak, a Nyugat című folyóirat háromoldalas recenziót közölt a műtárgyakról - idézi fel a korábbi korok szellemét Dénes Sándor, jelezve, hogy ma nehéz lenne hasonló érdeklődést elképzelni egy kulturális folyóirattól.

Dénes Sándor sokat töprengett azon, vajon mi lehet a magyarázata annak, hogy Magyarországon évszázadokon át hatalmas kultusza volt a szőnyegeknek. Kézenfekvő oknak látszik a 150 éves török uralom hatása - de néhány balkáni országban még ennél is hosszabb ideig tartott az oszmán kor, mégsem volt akkora becsük a nemes szőnyegeknek, mint nálunk. Saját elméletként arra a következtetésre jutott, hogy ez még a magyar törzsek közép-ázsiai nomadizálásának a hatása, amikor állattartó őseink jurtáikban szőnyegekkel borították a földet. Ez a hajdani kötődés maradhatott fenn lappangva történelmi korszakokat átívelve. A nagyvilágban igen sokra értékelik a szép szőnyegeket. A legmagasabb árat New Yorkban fizették egy aukción: 4,45 millió dollárért vettek meg egy XVI. századi polinéz szőnyeget, amelyet tulajdonosa korábban 400 ezer dollárért vásárolt. Magyarországon a csúcsot 6,4 millió forinttal egy kumi szignózott selyemszőnyeg érte el. Ami azért jelzi, hogy a hazai piac is élénkül, de messze van még a nagy nemzetközi központok áraitól. Az itthoni árak változását azért jelzi, hogy az iráni Kumból származó selyemszőnyegek ára három év alatt 35-40 százalékkal emelkedett.

A világ szőnyeggalériásai általában egy-egy területhez kötődnek, s nemzeti alapon gyűjtik és árusítják a műveket. A perzsa, a kasmíri, a kínai vagy a türkmén szőnyegek mind nagyon szépek, értékesek, de ritkán kaphatók egy helyen. Dénes Sándor úgy alakította ki galériájának a választékát, hogy minden fontos központból vannak szép darabjai.

Ő maga úgy vásárol szőnyeget, hogy mindenhová elutazik, mert saját szemével akarja látni azokat a helyszíneket, műhelyeket, hagyományokat, anyagokat és mestereket, ahonnan szőnyegei származnak. Így aztán pontosan tudja, milyen nagy különbség van például a Kaukázusban négyezer méteren élő juh és egy iráni sivatagos vidékről való juh gyapja között, és ez a különbség hogyan hat a szőnyegek minőségére. Szereti látni, milyen technikával, milyen körülmények között készülnek az egyes darabok. Ezek azok az ismeretek és tapasztalatok, amelyeket nem lehet könyvekből megszerezni.