Modern mese, antik környezetben
Valahogy így indult Pintér Péter kapcsolata a régiségekkel, amely máig tartó szerelemmé és szenvedéllyé vált. A nyolcvanas évek közepén jártunk akkor, Magyarországon kezdtek fellendülni a magánvállalkozások, és erre a trendre jó érzékkel kapcsolódott rá az egyetemi tanulmányait szabad vállalkozásra felcserélő fiatalember. A rendszerváltás idejére, a műtárgypiacon addig hegemón szerepet játszó Bizományi Áruház Vállalat mellett sorra nyitottak az antikvitásokkal kereskedő cégek, köztük Pintér is, aki először a Róbert Károly körúton berendezett üzletében fogadta a potenciális eladókat és vásárlókat. Egyre bővülő választékát szobrok, ékszerek, ezüstholmik, órák, textilmunkák és szőnyegek mellett festmények és bútorok képezték; különösen az utóbbi két kategória állt és áll közel a szívéhez és az ízléséhez.
A készlet növekedése mellett a budapesti műtárgykereskedők földrajzi elhelyezkedése is mind sürgetőbbé tette a számára, hogy helyszínt változtasson. Ennek nyomán beköltözött az értékes régiségek magyarországi Mekkájába, a Falk Miksa utcába, ahol most már közel kétezer négyzetméteresre nőtt kis birodalmában folytatja sokoldalú tevékenységét.
Mint elmondta, különösen büszke arra, hogy míg a szakma addig az utca Szent István körút felőli végére koncentrálódott, ő a 10. szám alatt, a Parlamenthez közelebb eső szakaszon ütötte fel képzeletbeli sátorfáját. Mára már ezt a részt is benépesítették a műtárgykereskedők, a hazai és külföldi érdeklődők pedig az utca teljes hoszszában sétálhatnak a kirakatok előtt. A környék az V. kerület, sőt egész Budapest nevezetességévé vált, amely nemcsak a pénzes műértőket vonzza, hanem a különféle anyagokban testet öltött szépség kedvelőinek is élményt kínál. Arra Pintér Péter külön - és joggal - büszke, hogy a magyarországi nevezetességeket is ajánló egyik amerikai útikönyv a felsorolt tíz szócikk (Parlament, Balaton stb.) között az ő galériáját is megemlíti.
A piacon, ha nem is öldöklő, de egészséges konkurenciaharc tapasztalható - magyarázza tovább az üzletember. Nyilvánvalóan csak az tud ebből megélni, sőt prosperálni, aki eligazodik az antikvitások rendkívül változatos világában; csak arra és annyit ad ki, amennyit az adott darab megér. És aki maga is utánajár a dolgoknak, de egyúttal megbízható, jó forrásokkal, szállítókkal rendelkezik.
Ő az elmúlt negyedszázad alatt sikeresen elsajátította az ehhez a tevékenységhez nélkülözhetetlen tudnivalókat, üzleti kapcsolatait is tartós és biztos alapokra helyezte. Kiemeli, hogy állandó partnerei között olyan roma beszállítókat is fel tud sorakoztatni, akik a műtárgy-kereskedelem valóságos szaktekintélyeivé nőtték ki magukat, és - akárcsak a cigányzenészek között - ebben az ágazatban is egész dinasztiák alakultak ki, akikre a kiváló kapcsolatépítés mellett a korrektség, a csalhatatlan szem és a biztos ízlés a jellemző.
Pintér cége az adásvételen túlmenően komoly restaurálási munkákat vállal, egy-egy régi, olykor a felismerhetetlenségig elhasználódott bútordarab felújítása, sőt megújítása nemcsak az aranykezű mestereknek, de neki, a megbízójuknak is sikerélmény.
Pintér Péter szerint a gazdasági és pénzvilágban mutatkozó jelenlegi válságjelenségek természetesen a műtárgyak vásárlóit is megfontoltabbá teszik. Ez azonban nem jelenti az üzlet leállását. Egy bizonyos vagyoni szint fölött, ha valaki kinéz magának egy festményt - vagy egy ékszert -, azt rendszerint meg is veszi. És ez a jelenség nemcsak a külföldiekre érvényes, hanem már a magyar társadalmon belül is tapasztalható.
Hasonló az igény az antik bútorok iránt - mostanában a biedermeier, barokk, copf berendezési tárgyak "futnak". Egy-egy jól menő cég ilyeneket igyekszik beszerezni, hogy tulajdonosa lakásának vagy irodájának éke legyen, s látogatóját a házigazda jó ízléséről és anyagi stabilitásáról egyaránt meggyőzze. A divat most éppen a bútoroktól az apróbb ajándéktárgyak, porcelánok felé mozdult el, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az inga bizonyos idő elteltével ne lendülhetne majd visszafelé.
A műtárgyak kereskedésével párhuzamosan azok bemutatása is része, sőt egyre erőteljesebben jelentkező szegmense Pintérék tevékenységének. Az üzlet alatt kialakított bemutatótermek egész labirintusa (amely felesége, Pintér Sonja nevén vált közismertté a galériák sorában) időről időre teret ad kiállításoknak, egyéb kulturális eseményeknek, sajtótájékoztatóknak, de klasszikus és dzsesszkoncerteknek, más zenei előadásoknak is. Pintér Péternek - mint elmondta - szívügye a kortárs magyar képzőművészet népszerűsítése, művelőinek és műveinek megismertetése a szélesebb publikummal. Ezt a célt szolgálta a galériájukban november 24-én megrendezett, hozzá hasonló szellemiségű műkereskedők és egyéb szponzorok által támogatott Első Kortárs Árverés is, ahol 63 idősebb és ifjabb hazai művész 160-nál is több alkotását láthatta a közönség, és licitálhatott a neki tetsző darabokra.