A MissionArt az aukciós porondon
Hozzáfűzni talán még annyit lehetne, hogy minden jel szerint a köztük lévő összhang húszesztendei együttműködés után sem változott, egymás szavába vágva mondják ma is ugyanazt, egyformán értékelve a sikereket és a nehézségeket. Már a kezdéskor sem a kitaposott utat követték, amikor Miskolcot választották műkereskedői létük helyszínéül. A múzeumi szolgálatot maguk mögött hagyó szakemberek a hazai műtárgypiac fehér foltján nyitottak üzletet 1990-ben.
A MissionArt "védjegye" Nagybánya, ezzel alapozták meg szerepkörüket a műtárgypiacon. Az első komolyabb kiadványuk is a Nagybánya-sorozat volt 1992-ben. Katalógusok, könyvek sora, több mint 30 kiadvány fémjelzi kiadói tevékenységüket. A MissionArt Galéria a kezdetektől egyenlő hangsúllyal foglalkozik a kortárs és a klasszikus modern festészettel; magyar, különösen "vidéki" galériástól szokatlan bátorsággal tárlataival kimerészkedett a határon túlra is. Több mint nyolcvan kiállításuk helyszíne egyebek között Bécs, Berlin, Párizs, München, Los Angeles, Stuttgart, London, Róma, Moszkva, Bázel, Bukarest. A nagybányai festészetet bemutató kiállítássorozat 1992-ben indult Miskolcon, és sokak véleménye szerint átírta a magyar művészettörténet említett szakaszát. Az ezt követő monografikus kiállítások új megvilágításba helyeztek számos, addig jórészt ismeretlen vagy alig ismert életművet, így Nagy Oszkárét, Boromisza Tiborét, Jándi Dávidét, Dömötör Gizelláét és Mund Hugóét.
A nagybányaiak népszerűsítését követően, 2000-ben olyan ügyet karoltak fel, amely szintén erőfeletti vállalkozásnak tetszett. A cél Mattis Teutsch János festészetének felfedezése és megismertetése volt a világgal. Módszeres anyaggyűjtéssel New Yorktól Bukarestig, pénzt bőven nyelő, de a maguk nemében egyedülálló katalógusok, ismeretterjesztő anyagok kiadásával indult az akció, hogy azután megjelenjenek egy párját ritkító kollekcióval, előbb hazai kiállítóteremben, majd külföldön is. A Magyar Nemzeti Galériával és a müncheni Haus der Kunsttal közösen rendezett kiállítás Mattis Teutsch és a Der Blaue Reiter címet viselte - e párhuzammal külön hangsúlyt kapott a Nyugaton kevéssé ismert, itthon pedig kissé elfelejtett magyar avantgárd mester alkotásainak egyenrangúsága a legnagyobb európai kortársakéval. Ha nem is a teljes Mattis-válogatással, de az ő művei középpontba állításával, megjelentek Los Angelesben, Berlinben, Stuttgartban is egy magyar avantgárdot népszerűsítő tárlattal.
- Lételemünk a felfedezés - mondják -, nincs izgalmasabb feladat egy galériás számára, mint pályakezdő alkotók munkái között válogatni, a méltókat megismertetni szélesebb körben. Talán ma még kevesen ismerik Verebics Katalint és Ágnest, Czidor Ágnest, Szanyi Borbálát, Kovács Budha Tamást, vagy a két Bánki Ákost, de hallani fognak róluk, ahogy sikerrel ismertettük meg a magyar gyűjtőkkel Szabó Gyula, az 1972-ben elhunyt losonci festő alkotásait is. Ismert művészek kevéssé ismert műveire is figyelünk, a Kanári-szigetekről hoztuk haza például Kondor Béla rézkarcnyomó lemezeit.
Az új keresése vezette Jurecskót és Kishonthyt a MissionArt egyik legnagyobb szabású, formabontó vállalkozásához, az Európa Fríz megvalósításához. Ez tulajdonképpen egy vándortárlat volt, amelynek alapötlete, hogy kortárs alkotókat kértek fel egy-egy kép elkészítésére. A témája szabadon választható volt, a kivitelezés azonban csak papíralapra történhetett - szigorúan A4-es méretben. Előbb húsz magyar művész három-három műve került a válogatásba, hogy azután a 2003-ban rendezett kiállításon egységesen bekeretezve, frízre emlékeztető formát öltsenek egy újpesti kiállítóterem falán. Újpestről azután a műtárgyegyüttes európai hódító körútra indult: Bécsben, Pozsonyban, Párizsban, Stuttgartban, Berlinben, Rómában, Moszkvában újabb és újabb helyi alkotók csatlakoztak a kezdeményezéshez. A 2005-ös berlini rendezvényen már 120 méter hosszan kígyózott az immár 13 nemzetet képviselő baráti tárlat, és mint a rendezők elmondták, még a nyitást követő napokban is jöttek a jelentkezők, hogy csatlakozzanak műveikkel a sorhoz. A végállomás Budapest lett: a kollekció darabjait kiárusítják.
És akkor nézzük napjaink aktualitását - mi is kényszerítette Jurecskót és Kishonthyt, hogy egy számukra idegen közegben vállaljanak szerepet.
- Sokáig elleneztük azt, hogy galériák aukciókat rendezzenek, működésünk tizenhat esztendeje alatt kitartottunk amellett, hogy a nyilvános árverésekkel összeegyeztethetetlen a galériás lét, amely bizalomra, barátságra és közös titkokra is épül. Mi megpróbáltunk itt a Falk Miksában megélni a nagy árverezők mellett, de azzal szembesültünk, kezdenek elmaradozni a beadóink. Egyre többen tértek be a régi kuncsaftok közül a "szomszédvárakba", nem tudva ellenállni a látványosságot, a több pénzt ígérő értékesítési módnak. Végül is 2006 májusában ők is belevágtak az árverezésbe. A MissionArt tulajdonosai immár a nyolcadik árverésükre készülődnek.
Amúgy általános elv náluk, hogy aukciós kínálatukba olyan képek válogassanak, amelyek egyfajta folytonosságot tükröznek a XX. századi klasszikus és a kortárs művek között. A válogatásnál egyébként kizárólag a saját ízlésük az iránymutató, és bíznak abban is, hogy elég ismeretük van a hamisítványok kiszűréséhez. A decemberi aukció anyaga már összeállt, 275 tétel került be a kollekcióba, amellyel a közönség a Pintér Antik Galériában ismerkedhet meg november 27. és december 4-e között, utoljára a Műgyűjtők Éjszakáján.
- Számos művész volt partnerünk a műtárgyak válogatásánál, kibányászva számunkra fiatalkori képeiket, amelyekre ők maguk sokszor már alig emlékeznek. Mi viszont úgy érezzük, hogy a korai képek mindig izgalmasak egy festő életművében. Kollekciónkkal nem kívánunk versenyezni a nagy házakkal - mi inkább az alkotók derékhadának legjobb munkái között szemezgetünk - magyarázzák.
Nem kerülték ki a hagyományosan magasra tartott értékeket sem, a kikiáltási áron összesen 82 millió forintot érő kollekcióban szerepel például Rippl-Rónai József 1895-ös tanulmánya - az Öreg hölgy ibolyával című művet 8 millióról indítják. Scheiber, Kádár Béla művei képviselik a többi között a klasszikus moderneket; a kortársak között Szabó Gyula több alkotása, Szurcsik József, Koronczi Endre, efZámbó, feLugossy, Wahorn András, Konkoly Gyula, Bak Imre, vagy Hantai Simon ritkaságnak számító női arcképe és az eredetileg művészettörténész Perneczky Géza festménye, valamint egy unikális fotósorozata kívánkozik önkényes merítésünkbe.
- Hogy milyen hatással lesz a pénzszűke a hazai piacra, azt most nehéz megjósolni, mi bízunk abban, hogy ha a spekulánsok átmenetileg távol maradnak is, a gyűjtők nem. Ez utóbbiak megfontoltabb, de teljesen kialakult ízlésű vásárlók, tisztában vannak az értékekkel. A mi galériánkban egyébként ritkább vendég a befektető, inkább a szenvedélyes gyűjtők látogatnak minket, akik szép lassan szoktak ide, igényelve tőlünk a barátságos szót és a szakértői tanácsot. Így az árverésünkön is rájuk számítunk elsősorban - latolgatja az esélyeket Jurecskó László és Kishonty Zsolt.
