Megtalálta viszont a számítását Mezei Tamás, aki 2007 májusában nyitotta meg a Falk Miksa utcai galériát. Akkor kezdett képeket gyűjteni, amikor egy graffitikellékeket árusító bolt tulajdonosa lett. Hetvenegy graffitis képet halmozott fel, és úgy döntött, hogy ebből már önálló galériát hoz létre. Hatalmas szerencsének nevezi, hogy a budapesti galériás negyedben talált kiadó helyet. - Ellentétben több más galériással, én most azt mondom: köszönöm szépen, jól vagyok - mosolyodik el.

A névadást több mindennel magyarázza. A galéria fiatal művészekkel dolgozik, márpedig mi fejezi ki jobban a fiatalságot, mint a zene, amelyet manapság sztereóban hallgatunk? Emellett "art and fashion" koncepciót akart megvalósítani, és ez szintén kétirányú, azaz sztereó vállalkozás.

Adta magát a fiatal művészek bemutatása. Egyrészt tehetséges pályakezdők alkották a korábban öszszegyűjtött hetvenegy képet is - még tizenkét-tizenhárom éves alkotó is akadt közöttük. Másrészt mindenki a saját kortársaival találja meg legkönnyebben a közös hangot, és így volt ezzel a Stereo Gallery tulajdonosa is; a jelenlegi művészcsapatában az átlagéletkor huszonöt-huszonhat év.

Úttörő szerepet vállalt a galéria, amely alapvetően négy festő: Pintér Gábor, Kovács Budha Tamás, Tábori András és Bálint Ferenc műveit mutatja be. Mivel a magyar műtárgypiac meglehetősen kicsi, Mezei nemzetközi ismertséget is igyekszik szerezni az általa támogatott művészeknek, például külföldi kiállításokon.

Nem véletlenül lett a most decemberben nyíló - a Műgyűjtők Éjszakáján is látható - kiállítás címe "Ez a mai fiatalság...". Az idősebb generációk általában úgy tekintenek a fiatalokra, mint tapasztalatlan, a világról még semmit sem tudó emberekre; Mezei Tamás szerint a festők esetében ez fokozottan így van. A cím másik értelme pedig, hogy a galériában dolgozók és kiállítók öntudatosak, és azt gondolják: ha valaki betér ide, ízelítőt kaphat abból, hol áll ma Magyarországon a táblakép-festészet a fiatalok körében.

S hogy mi a más a legfiatalabbak műveiben? Igazi street art művész például Kovács Budha Tamás, aki szakít az eddigi festészeti hagyományokkal. Pintér Gábor követi ugyan a tradíciókat, de huszonöt évesen olyan frissességgel alkot, hogy a galériába ellátogató hatvan-hetven éves festők nem igazán értik a képeit. Bálint Ferenc nem street artos, ám az ihletet az utcai történésekből és a fogyasztói társadalomból meríti. Tábori András előszeretettel használja a street art forma- és színvilágát; akárcsak a többi művész, fotóz és filmez ő is.

- Mindez annyira új, annyira más, hogy mondhatni: pimasz. Természetesen úgy pimasz, hogy közben a festészettel szembeni alázatot is megtartják a galéria művészei - magyarázza Mezei.

A közönségben van már fogadókészség az ifjak "pimasz" művei iránt, noha ez új jelenség: a galéria tulajdonosa hozzáteszi, hogy egy évvel ezelőtt még más volt a helyzet. Érdekes, hogy a fiatalok képeit általában nem a fiatalok veszik, sőt.

- Bejött pár hónapja egy hetven év körüli bácsi. Leült, és elkezdtem neki magyarázni. Megkérdezte, mennyibe kerülne ez az öt kicsi, ötvenszer ötvenes kép? Hát jó, megmondom neki, gondoltam. Hármat megvett - idézi fel Mezei Tamás, aki szerint semmi összefüggés nincs a művészek és a vevők életkora között. A Stereo Gallery átlagvevője negyven-ötven év körüli.

A jótékonyságot rendkívül fontosnak tartja a galériatulajdonos. Az idén áprilisban a sérült gyermekeket segítő Kézenfogva Alapítvány, októberben pedig az Amnesty International Magyarország javára szervezett jótékonysági kiállítást (az eladott képek árának meghatározott százalékát felajánlva).

Úgy érzi Mezei Tamás, hogy révbe ért. - Elvonási tüneteim vannak, ha két napig nem jövök be a galériába. Mindig van mit csinálni, folyamatos fejlődésben lévő galéria ez.

Van már fogadókészség a Mezei Tamás galériájában kiállított "pimasz" művek iránt