Kép, kép, kép...
Lehetünk persze tervszerűek is. Ez esetben böngésszük a fotohonap.hu internetes oldalt, hogy alapismeretekkel felvértezve keressük fel a Fotóhónap 2008 - Dialógusok című fesztivál kiállításait. De akkor sem járunk rosszul, ha különösebb előtanulmányok nélkül indulunk körsétára, hogy bekukkantsunk a fotósok legnagyobb éves seregszemléjének tárlataira. Kezdjük a sétát például a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóházában, ahol e hét végéig
Vancsó Zoltán
Állófilmek című tárlata látható. Tágas terek előtt bolyongó, többnyire magányos és arc nélküli emberek, olykor sietősen, máskor félbetört mozdulatokkal, vagy csak belesüppedve az egyedüllétbe. Mint az Adria partján sütkérező, bálnatestű nő, aki mögött, az öböl túloldalán szerelődaruk gémjei sejlenek föl, és gondolhatunk közéjük egy filmet, egy kicsi történetet, de közéjük gondolhatjuk akár csak a tengerszelet csendjét is. A tágas magány fekete-fehér képei amúgy is sok mindent a képzeletünkre bíznak.
Miképpen a Vízivárosi Galériában a néhány napja bezárt kollekció darabjai, melyek
Czeizel Balázs
munkái. Fotoszféra című kiállítása akárha tudományos tanulmányok sorozata lenne. Magzatvízben vagy spirituszban lebegő, kifejezéstelen arcok, rovarbábok, száraz haltetemek és lexikonból kimásolt szócikkek érzékeny kombinációja. Szócikkek az életről, a felejtésről, a határozatlanról és hasonlókról. Az idő megfoghatatlan tényével átmosott alkotások szépek, filozofikusak és hátborzongatóak.
Czeizel Balázs képei után - mintegy lazításképpen - nem árt visszatérni a földre, és erre éppen alkalmasak
Étienne Sved
Budapest Kiállítóteremben december 7-éig látható alkotásai. Az 1996-ban elhunyt Étienne Sved egy eddig mifelénk kevéssé ismert, magyar származású fotóművész, illusztrátor és reklámszakember. Kalandos élete során szamárháton és fényképezőgéppel járta be Egyiptomot, a második világháború után Franciaországban telepedett le, ahol fotózott, készített reklámokat, és könyvkiadással is foglalkozott. Olykor fotóművészi érzékenységgel csodálkozott rá a távoli világokra, de mindenekelőtt játszott: egymásba bogozott képet, szöveget, párhuzamot vont az épített világ és a természeti formák között.
És ha az ember a Budapest Kiállítóteremben jár, onnan csak néhány lépés a Ferenciek tere, pontosabban az ELTE Egyetemi Könyvtára, ahol január végéig a XIX. században élt, világhírű fotográfus,
Roger Fenton
12 eredeti, részben szignált képe látható. A képekre tavaly a metszettárban bukkantak rá, és most először tették azokat közszemlére. Hogy a Fenton-képek miképpen kerültek az Egyetemi Könyvtárba, ez még a muzeológusok előtt is rejtély, de hogy a korabeli, egyébiránt gyönyörűséges fotók komoly értéket képviselnek, az bizonyos. A British Múzeum és az angol királyi család egykori fényképészének munkái megérnek egy kitérőt.
Ha még marad erőnk, látogassunk el a VAM Design Centerbe is, ahol e hét végéig hat kiállításon több mint hatszáz képet láthatunk, de elsősorban a
Kinyílt fiókok
című tárlatot nézzük meg. Az MTI hatalmas anyagának (13 millió eredeti negatív és 5 millió mintakép) néhány évvel ezelőtt megkezdődött feldolgozása és digitalizálása során kerültek elő az ötvenes évek mindennapjairól készített elképesztő kordokumentumok, fontos fotográfusi teljesítmények, melyeket most Keleti Éva fotóművész értő válogatásában láthatunk. Langer Klára, Vadas Ernő és a többiek felvételei a békekölcsönös, munkaversenyes időkről többet mesélnek, mint a szószátyár történelemkönyvek.
Hasonlóan szép és értékes anyag az idős magyar fotográfusok, a Senior Alkotócsoport tagjainak munkáiból válogatott tárlat, melynek darabjai ma már a magyar fotóművészet történetének fontos szeletei.
Akinek még ezt követően is marad ereje, fusson egy kört a VAM Design Center további kiállításain, nézze meg, hol tart a kortárs cseh, szlovák és lengyel fotóművészet, bár a kissé esetlegesnek és szertefutónak tetsző kollekciók alapján ez aligha fog sikerülni. Ha már kortársak, akkor talán a magyarok termében érdemes hosszabban elidőzni, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának képei előtt, vagy átsétálni a Mai Manó Házba, ahol még januárig láthatók a lyukkamerával (camera obscura) készített képek és a Képmutogatók című tárlat, mely A fotográfiai látás kultúrtörténete Kolta Magdolna emlékére alcímet viseli. De ne legyenek illúzióink: értő figyelem ekkor már aligha marad, mert az óvatlan látogatót végképp elnyelte a képek tengere.
