Saját bakancsban

Veszélybe került a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház működése - így szólt a hír nemrégiben. Ám így van ez a másfél évtizeddel ezelőtti alapítás óta. Most remény van arra, hogy a "semminél" nagyságrendekkel több forráshoz jusson a neves kárpátaljai társulat.

- Ez a mi színészbüfénk - vezet be a munkásszállók kilátástalan világát árasztó konyhába Rácz József, aki a beregszásziak legújabb előadásában Sancho Pansát alakítja. Kávézunk, fecsegünk. Közben kiderül, hogy Rácz (már megint) a saját bakancsában játszik, és tőle kér kölcsön egy fiatalabb színész jelmeznapszemüveget. A kellékesek, a díszletezők is a színészek maguk teremtik meg az esti előadáson nyújtandó legjobb formájukhoz szükséges körülményeket.

Az egykori Oroszlán Szálló báltermében pár éve már megfelelő a világítás és a hangtechnika. Van fűtés. De az egész színházban egy férfi- és egy női vécén osztozik a 30 fős társulat és az előadásokra érkező 120-150 néző. Ha viccelődni volna kedvem, azt mondhatnám: szóval ez a "művészi" koncepció, amiért szünet nélkül játszanak több mint kétórás előadásokat is. A tizenöt éve beígért színészlakások helyett az épületben van két szoba, s ha már úgyis ott lakik két színész, ők az éjjeliőrök is. A gyomverte, romos udvaron vakolatlan téglafalak meredeznek - az évtizede kezdett színházépítés kudarcának mementója.

A beregszászi magyar színházat 1993-ban területi intézményként hozták létre, státusa az ungvári Ukrán Drámai Színházéval, az ottani bábszínházéval és a munkácsi Orosz Drámai Színházéval azonos - elvileg. Ugyanis a megye helyett máig a sovány kasszával gazdálkodó járás a fenntartó. Ukrajnában nincs külön állami támogatás, csak fenntartói dotáció, több fenntartót pedig a törvény nem engedélyez - elvileg. (Egy futballcsapat esetében azért akadhatnak kiskapuk.)

- Minden erőnket az ukrán viszonyok között is rendkívül alacsony bérek kifizetésére koncentráljuk, évente csak egy-két új előadást vihetünk színre. Így bérletben csak nehezen tudunk játszani, mert nem forognak az előadásaink - jellemzi a helyzetüket Balázsi József igazgató, aki szerint minden korábbinál határozottabban remélhetik: fenntartót válthatnak. Ezt megerősítette az ügyben illetékes Brenzovics László, a megyei tanács alelnöke is.

A jelenleg összesen 30 fős társulat évi 600 ezer hrivnyás bérköltségéből a járás által adott dotáció csupán 80 ezret fedez. Egy színész havi bére 900 hrivnya (alig több mint 30 ezer forint), ami nem éri el az ukrán pedagógus-átlagbért. Jövőre a törvény további béremeléseket ír elő, ezért a színház helyzete végképp megrendülhet. Így történt, hogy november elején újra napirendre került a régi terv (valójában a törvényes állapot visszaállítása): legyen a megye a fenntartó. Balázsi igazgató kalkulációja szerint a megyei dotáció elegendő lenne a bérek és a rezsi kifizetésére, így előadások létrehozására is jutna pénz.

Vajon mi működteti a társulatot? Nem számítva persze az alapító Vidnyánszky Attila és a színészek elhivatottságát és kitartását. A Miniszterelnöki Hivatal az idén 10 millió forintos támogatást folyósított, miután a színház kiemelt intézményi besorolást kapott magyar oldalról. A kulturális minisztériumnál előadásokra pályázhatnak, így tavaly a Liliomfira 800 ezer forintot kaptak. Szintén magyar állami forrásból van lehetőség színészösztöndíjat adni, így a színészbérek már elérik az ukrán pedagógusokét (átszámítva ez 50 ezer forint). Van a társulatnak egy busza, amelylyel a beregszászi járás falvaiból szállítják előadásra és haza a nézőket, egyébként a járművet bérbe adják. A legnagyobb bevételt az évi 50-60 vendégjáték és fesztiválrészvétel jelenti.

- Beregszászon előadást létrehozni szinte semmi pénzünk nincs - summázza a helyzetet Balázsi József igazgató. Ezért évek óta a Gyulai Várszínházat, a zsámbéki fesztivált "használják" partnerként. A működés másik kulcsa pedig Debrecen: Vidnyánszky Attila a debreceni Csokonai Színház művészeti vezetője, az idén ősztől pedig igazgatója. A beregszásziak közül öten a Csokonaiban is tagok, sokan rendszeresen vendégszerepelnek Debrecenben. Évadonként egy beregszászi előadás létrejöttét tulajdonképpen a debreceni színház finanszírozza, aztán játssza bérletben, mint tavaly a nagy közönség- és szakmai sikert arató Liliomfit.

Idei második új előadásuk, a Don Quijote rendezőjét, koreográfusát, díszlettervezőjét is a Csokonaiból "kapták". S ha sok mindenben szükséget szenvednek is, legalább premierből van/volt nekik kettő: a november 7-i beregszászi után 19-én Debrecenben.

Don Quijoteként - a színpadon -  Ivaskovics Viktor
Don Quijoteként - a színpadon - Ivaskovics Viktor
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.