Maga az alapítvány 2000 óta működik, s bár központját az ötletgazda és alapító Edward Serotta fotóművész Bécsben rendezte be, a kérdezési módszer és az immár 16 országra kiterjedő szervezési metodika kidolgozásában Budapestnek is nagy szerepe volt. Az oral history e jelentős kezdeményezésében fontos szerep jut a fényképeknek, amelyekről az idős interjúalanyok szívesen mesélnek. A feltáruló sorsok megdöbbentőek, még inkább az, hogy az oly sokat megélt, családjuk oly sok tagját elvesztett emberekben kevesebb a keserűség, mint sok fiatalban. A most kiadott könyv nem egy az egyben adja vissza az interjúkat: fejezetekre tagolja a hétköznapokat, külön veszi a családi élet, az ünnepek, a munka történeteit. Régi fotók alapján ragadja ki a megfelelő részleteket az interjúkból, s bár eredetileg a holokauszt tragikus történetei kisebb szerepet kaptak a feltett kérdések között, a könyv a megpróbáltatásokról elmondottaknak is külön blokkot szentel. Akik ismerik az eredeti beszélgetéseket, talán hiányolják az egy-egy élettörténet teljes ívét: mindezt azonban minden további nélkül megtalálhatják a Centropa honlapján, azzal az egyedülálló fotógyűjteménnyel együtt, amelyhez ennyi év alatt az alapítvány hozzájutott. Pontosan 1350 interjú és 25 ezer digitalizált fénykép hívható le.

A könyv bemutatója fontos esemény volt Bécs életében. A Centropa munkáját évekkel ezelőttről ismerők elcsodálkozhattak azon, mennyi ötletet valósít meg az alapítvány, milyen sok új területen találta meg az emlékezet megőrzésének módját. Fotókiállításai több országba utaznak, az alapítvány bekapcsolódott projektjeivel az iskolai oktatásba. De törődnek azokkal is, akiknek a sok információ köszönhető: az interjúalanyokat rendszeresen találkozóra hívják. Újabban ifjú filmesek a legmodernebb technikával mozgóképet varázsolnak a fotókból - miközben 15 országban gyűlik az újabb anyag. Ezzel a tevékenységgel sietni kell: egyre kevesebben vannak, akik mesélni tudnak.

A könyvet kiadó Mandelbaum kiadó társszerkesztője, a magyar származású Julia Kaldori, akinek egyebek között az is köszönhető, hogy a sok magyar név hiba nélkül jelent meg, megsúgja: mindennél jobban szeretné, ha a Magyarországon készült interjúkat is megjelentethetnék így, könyv alakban.