Babilon jobbik sajtója
A The Daily Telegraph frappáns címét idézve "a Bibliának köszönhetően Babilonnak rossz sajtója volt". A londoni kiállítás rendezői szerint az antik világ egyik legszebb városának tartott Babilon és a tárlat fókuszába állított II. Nabukodonozor (i. e. 605-562) népszerűtlenségét elsősorban Jeruzsálem i. e. 587-es megtámadása és a zsidók tömeges foglyul ejtése okozta. Ezt bosszulták meg a próféták, amikor Dániel könyvében az eredendő bűn városaként állították be, a Jelenések könyvében meghonosították a "babiloni szajha" fogalmát, a Teremtés könyvében pedig elmondják, hogyan vallott kudarcot Bábel tornyának egekbe törő ambiciózus terve.
A kiállításon szétrombolt illúziók közé tartozik az antik világ egyik csodájának tartott, Szemirámisz függőkertje, amelyet a legendák szerint Nabukodonozor honvágytól gyötört feleségének épített. Ha ennek a bizonyos kertnek nem is találták a nyomát, Babilonnak görög források szerint valóban voltak látványos függőkertjei, melyeket az Eufrátesz folyó vizével öntöztek. Bábel tornya valóban létezett, de nem lehetett más, mint az Étemenanki, az eredetileg az i. e. 2. évezred elején készült, majd az i. e. VI. században újjáépített templom, a babiloni főisten, Marduk kultuszhelye. Ékírásos kőtáblák tanúsága szerint Nabukodonozor korában 90 méter magas zikkurat volt, melyet nem isteni beavatkozás, hanem századokkal később Nagy Sándor pusztított el.
A Bagdadtól mintegy 80 kilométer távolságra található Babilon mesés gazdagságát többek között a Londonban először látható, a berlini Vorderasiatisches Museumtól kölcsönbe kapott Istár-kapu, illetve a Felvonulási út részét képező színpompás zománcmázas téglapanelek érzékeltetik. Párizsból érkezett az a híres kőtábla, amely a Bábel tornyát inspiráló zikkurat méreteit írja le. Egy másik a Felvonulási úton és környékén rendezett új évi ünnepségek részleteiről számol be. Amíg nem kezdődhetnek meg komoly ásatások Hillában, az ókori Babilonban, elsősorban a kis, kiégetett agyagtáblákra támaszkodnak a kort tanulmányozó tudósok. Ezekből 3000 évet átölelő 130 ezer darab található csak a British Museumban.
A látványos, informatív, de kissé szűkös tárlat nagy teret szentel azoknak a jóval későbbi műtárgyaknak, melyeket Nabukodonozor kora ihletett meg. Ezek közül kiemelkedik William Blake Nabukodonozor és John Martin Belsazár lakomája című festménye. Ha csak egy felsorolás erejéig is, de megemlékeznek a zenei feldolgozásokról is, Verdi Nabuccójától a Boney M Rivers of Babylonjáig. A kiállítás néhány, máig velünk élő babiloni vívmányra is emlékezteti a 8 fontos belépőt nem sajnáló érdeklődőket. Ezek sorába tartozik az óra és a perc hatvan részre osztása éppúgy, mint a tizenkét állatövi jegyből álló csillagképrendszer.
A vándorkiállítás londoni kiadásának különlegessége a kijárat előtt elhelyezett vetítőről követhető fotó-összeállítás. A felvételeket az egyik kurátor, John Curtis, főállásban a British Museum közel-keleti gyűjteményének igazgatója készítette Irak 2003-as megszállását követően. Jól látni egyrészt azokat a mérhetetlen károkat, melyeket még Szaddám Huszein okozott az eredeti babiloni épületek rekonstrukciója során: a diktátor - magát Nabukodonozor természetes utódjának tekintve - bevésette imázsát az ódon falmaradványokba. Az önkritikus Curtis nem kíméli a megszálló koalíciós seregeket sem, amelyek utakat és helikopter-felszállóhelyeket építettek a világ egyik legígéretesebb régészeti lelőhelye környékére. A művészettörténész a kiállítás megnyitása alkalmából elmondta, hogy a nehézjárművek az Istár-kapu kilenc sárkányfiguráját és a Felvonulási út téglaelemeit is megrongálták.
