Nixont az amerikai riporterek is szívesen faggatták volna, de a három nagy tévéállomás (ABC, CBS, NBC) elvből nem akart fizetni a beszélgetésért. Frostnak viszont nem voltak ilyen gátlásai: úgy ajánlott fel hatszázezer dollárt Nixonnak, hogy még nem tudta, melyik tévé veszi meg az interjút. E furcsa pár és az interjú létrejöttének körülményei annyira megihlették Peter Morgant (A királynő című film Oscar-díjas forgatókönyvíróját), hogy évekig futó sikerdrámát írt a West Endre, onnan a Broadwayre, majd átdolgozta forgatókönyvre, melyből a színpadi szereplők - Michael Sheen (Frost) és Frank Langella (Nixon) - részvételével az Oscar-díjas Ron Howard (54) most filmet rendezett. A Frost/Nixon amerikai premierje kapcsán New Yorkban beszélgettünk.

- Van valami köze a Bush-éra végének, illetve a jelenlegi amerikai belpolitikai klímának ahhoz, hogy most nyúlt ehhez a témához?

- A háború utáni "bébibumm" nemzedék tagjaként fiatalon éltem át a vietnami háborút, a Watergate-et, Nixon lemondását, Ford amnesztiáját, és ami pontot tett a történetre, az ominózus Frost/Nixon interjút. Nixon lemondása az én generációmnak nem az elnök személyes tragédiája volt, hanem a megszégyenült Amerikáé, és a Frost/Nixon beszélgetésig csak a kérdőjelekkel viaskodtunk. Mi történt? Politikai célszerűség miatt mondott le? A média kényszerítette rá? Tényleg akkora gazember, amekkorának beálltjuk? Miért adott neki amnesztiát Ford? Jó válaszok híján a kérdéseket szőnyeg alá söpörtük és egészen addig nyomasztottak, amíg David Frost a mancsa közé nem kapta a leköszönt elnököt. Ezzel a katartikusan drámai interjúval végre mindannyiunkban lezárult egy korszak. Most viszont, hogy a mi generációnk a kezében van a gyeplő, kutyakötelességünk, hogy ilyen, de még hasonló hatalmi visszaélés se történjen soha többé. Ezért csináltam meg ezt a filmet. Nincsenek direkt áthallások az aktualitás és a filmem között, de kétségtelen, hogy vannak találkozási pontok.

- A november 4-én lezajlott elnökválasztás részvételi aránya igazolta, hogy az amerikai fiatalok a vártnál aktívabban politizálnak, de ez még nem feltétlenül jelenti, hogy megnézik ezt a filmet, amely két, számukra már teljesen ismeretlen személyiségről szól.

- Köszönet a stúdiónak, hogy bevállalta, amit mi alkotók úgy háláltunk meg, hogy lemondtunk a gázsink javáról. Sejtem, hogy a Frost/Nixont nem lesz könynyű eladni. Hozzáteszem, fogalmam sincs, mi kommersz, mi nem. Én az Apollo 13-ról is azt hittem, hogy jól feladtam a leckét a marketingeseknek, de befogtam a számat, mert örültem, hogy finanszírozzák. Már a Frost/Nixon tesztvetítésein is meglepően jól reagáltak a fiatalok. Ez persze inkább Peter Morgannak köszönhető, aki nem a sztori politikai aspektusát boncolgatja, hanem úgy kezeli az interjút, mint egy bírósági tárgyalást, ahol a bűnösnek színt kell vallania, és bocsánatot kell kérnie. Adva van két ember, aki élet-halál harcot vív, hogy kiderüljön-e az igazság vagy sem. Ezt értették meg a tesztvetítéseken a fiatalok, és ettől kaptam vérszemet, hogy a film nyers vágását megmutassam néhány egyetem diákjainak. A Frost/Nixon a suttogó propaganda filmje lesz.

- És ön csak az amerikai fiatal nézőkről beszélt. Mit gondol, külföldön hogy fogják fogadni ezt a filmet?

- Ez a labda a nemzetközi marketingeseké, nem az enyém. Gondolom, majd arra húzzák fel a kampányt, hogy itt egy fickó, aki neki mert menni Nixonnak. A sztori talán sokaknak rémlik, de ha majd megnézik a filmet, látják, hogy az interjú létrejötte legalább olyan izgalmas, mint maga a beszélgetés. Még én is meglepődtem, mikor Peter Morgannak kicsúszott a száján, hogy ezen dolgozik. Legyintettem, hogy egy egyfelvonásost talán megér. És mikor megnéztem az előadást, hol a hasamat fogtam a nevetéstől, hol meg a körmömet vájtam a tenyerembe, olyan fordulatok, feszültségek, szikrák vannak benne. Saját szabályaimat megszegve egy másodpercet sem próbáltunk, mert azt akartam, hogy a riporter és az elnök között tényleg szikrázzon a feszültség a kamerám előtt.

- Elhiszi, hogy David Forst megdöntené saját rekordját, ha hasonló taktikával kamera elé ültetné a leköszönő George W. Busht?

- Miért is ne? Majd ha elül a füst, eltelik egy pár év és... mennyit is érne most az a hatszázezer dollár? Hárommilliót? Nem mintha Bushnak szüksége lenne pénzre. Frostban és Nixonban az volt a szenzációs, hogy mind a kettő két lábon járó paradoxon. Frost egy világpolgár playboy, aki a Guinness Rekordok Könyve című show-t vezette, és nem akarta tudomásul venni, hogy Nixon esetleg nem veszi komolyan. Magát akarta fényezni? Vagy be akarta bizonyítani, hogy a könnyű műfajból át lehet ruccanni a politikai riporterkedés csúcsára? Ki tudja? Ha látom, feltétlenül átadom neki a tippet. Bár szerintem George W. alig várja, hogy kiszabaduljon a Fehér Házból és hazamehessen a farmra, abba a jó kis biztonságos meleg burokba, esze ágában se lesz kitenni magát nyilvános csipkelődésnek. Kivéve persze, ha meggondolja magát, és mégis meg akarja magyarázni a bizonyítványát az amerikaiaknak és a világnak.

Ron (Ronald) Howard

1954. március 1-jén született Duncanben (Oklahoma állam). Apja, anyja, öccse színész, ő maga is gyerekszínészként kezdte. A Happy Days című, 50 részből álló tévésorozat egyik főszereplője lett, majd George Lucas "American Graffiti"-jében játszott. 23 éves korában rendezett először filmet, majd a televízióban szerzett rendezői gyakorlatot. 1984-ben a Tom Hanks főszereplésével készített Splash váratlan siker lett, de következő filmjei (köztük a Tom Cruise-Nicole Kidman párossal készített Far and Away) sorra csalódást okoztak. Az 1995-ben megrendezett, ismét Tom Hanksszel készített Apollo 13 alapozta meg drámai rendezői hitelét és szerezte meg első Oscar-jelölését. 2001-ben dupla Oscar-díjat nyert (mint producer és rendező) a csodálatos elme (A Beautiful Mind) című filmért. 2006-ban a cannes-i filmfesztivál az ő produkciójában és rendezésében készült Da Vinci-kód című thrillerrel nyitott, amely harmadik közös filmje Tom Hanksszel. A folytatáson (Angyalok és démonok) jelenleg dolgozik. A londoni filmfesztiválon októberben bemutatott Frost/Nixon ugyanazt a politikai érzékenységet és érdeklődést tükrözi, amellyel a most lezajlott elnökválasztási kampány számára videofilmet készített. Feleségével, fiával és három lányával (köztük egy ikerpár) Los Angelesben él. Legidősebb lánya, Bryce Dallas Howard szintén színésznő.

New York, 2008. november

Ron Howard