Nagykövetségben
A Marie Dionne Warricknek született énekesnő zenei legendává vált az elmúlt több mint negyven évben. A Warwickot, mint meséli, egy elírásnak köszönheti. Első albumára, a Don't Make Me Over-re 1962-ben ugyanis véletlenül rosszul nyomtatták a nevét. S mivel nem maradt ideje kijavíttatni, jobb híján maradt ez. De nem panaszkodik, remek szolgálatot tett neki ez a név, a közel fél évszázad alatt ötvenhat dala szerepelt a Billboard Hot 100 amerikai slágerlistán.
Aki most hirtelen kutakodni kezd az emlékei között, mit is énekelt Dionne Warwick, elég, ha a Walk on By-ra gondol, vagy az I Say a Little Prayer-re, az I'll Never Fall in Love Againre, a Heartbreakerre vagy a That's What Friends Are For-ra.
Első párizsi koncertjén, 1963-ban együtt lépett fel Marlene Dietrichhel, 1968-ban ő volt az első afroamerikai énekesnő, aki az angol királynő előtt szerepelhetett. Persze azóta énekelt megannyi királynak, elnöknek és államfőnek is. Ha azt kérdezik tőle, könnyen megemészthető-e, hogy legendaként tartják számon, azt mondja: évek óta gondolkodik ezen, és arra jutott, meglenne nélküle. Ő inkább úgy definiálja magát: Dionne Warwick vagyok, aki szórakoztatni akarja az embereket.
És nyilván mindent megtesz érte, hiszen máig évi 200-250 koncertet ad, ami még egy huszonévesnek is megerőltető lenne. "Kiről beszél? Hol van az a huszonéves, aki ennyit koncertezik?" - nevet kicsit karcos hangon, teáját szorongatva. Nem esik nehezére, összes dalát gyermekeként szereti. Nincs egy sem, amelyet annyira unna, hogy legszívesebben elfelejtené. Repertoárját is úgy alakítja, hogy a közönségkedvencek benne legyenek.
Kategorikus nemmel válaszol arra, hallgatja-e a saját zenéjét otthon. Arra is, hogy kedveli-e a mai popzenét. - Legyen ez a fiataloké! - mondja. Annál nagyobb örömmel veszi a brazil zenét. Ez persze kevéssé meglepő, az év javát Brazíliában tölti.
Meglehetősen muzikális családba született, hiszen nagynénje a gospelénekes Cissy Houston, unokahúga (Cissy lánya) pedig Whitney Houston. A múlt hónapban hunyt el húga, a szintén befutott énekes, Dee Dee. Ezt Dionne a mai napig nem tudta feldolgozni, kéri, ne is beszéljünk róla.
Ami viszont igazán felvillanyozza, ha az önkéntességéről, a jótékonyságról kérdezem. Ő is tagja volt annak a szupercsapatnak, amely 1985-ben Michael Jackson és Lionel Richie dalát, a We Are the World-öt énekelte. Az összes bevételt afrikaiak megsegítésére utalták. Dionne Warwick 2002 óta jó szolgálatot tesz ENSZ-nagykövetként is, és barátaival az AIDS elleni harcra próbálja fordítani nemcsak a reflektorokat, a dollármilliókat is.
