Cannes. Azért ez nem rossz indulás egy tehetséges színésznőnek.

Nem vitázom. Valóban, mintha egy mesébe csöppentem volna. Egy színész számára a cannes-i megmérettetés hihetetlen nagy lehetőség. Egyik pillanatban még Pristinában játszom, most meg a vörös szőnyegen vonulok fel. Eddig is próbáltam kitörni Koszovóból, éltem egy ideig az Egyesült Államokban, amikor pedig megkaptam a szerepet, épp egy szarajevói színházban játszottam. A film miatt pedig már több mint egy éve Belgiumban lakom.

Hogy kerültél a Dardenne testvérek látókörébe?

Látták két filmemet. A castingügynökük felhívott, hogy még véletlenül se hagyjam ki a próbafelvételeket. Izgalmas volt, mert francia nyelvű jelenetben kellett szerepelnem, és akkor még egy szót sem beszéltem azon a nyelven. Két héttel később megjelentek Szarajevóban, és egy egész napon keresztül filmeztek. Később ki kellett utaznom Liege-be, ahol a két férfi főszereplővel is kipróbáltak. Két nap múlva közölték, hogy én vagyok Lorna. Ekkor kezdődött igazán a sűrűje, mert meg kellett tanulnom két hónap alatt franciául. Szerencsém, hogy nagyon sokoldalú nyelv, a színészthez nagyon passzol.

És mikor döntötted el, hogy színész leszel?

Az első profi színészképzésben Amerikában volt részem, még drámatagozatos középiskolásként. Később Pristinában, tizenhét évesen léptem először színpadra. Emlékszem, nyolcórányi próba után én voltam az egyetlen, aki folytatta volna. Láttam, hogy valami komoly gond van velem. A festészet iránt is hasonló szenvedéllyel lobogtam, csak választanom kellett, hogy melyikre teszem föl az életemet. Nem is gondolom azt, hogy a színészet számomra munka lenne.

A korábbi filmekhez képest mennyire volt más a Dardennekkel való munka? Végül is ez két rendezőt jelent.

Az elején én is ezt gondoltam. A forgatás alatt azonban kiderül, hogy annyira egy hullámhosszon vannak, mintha egy rendezővel dolgoztam volna. Ha az egyiküktől kérdeztem valamit, sokszor a másik válaszolt. Mindketten mást mondanak, de ugyanazon a szinten, így sokkal több információt kaptam a karakterről. Ha valakiben bízom, meg tudom nyitni a szívem, ez pedig szükséges a jó játékhoz. Most azon gondolkodom, hogy mi lesz legközelebb, ha be kell érnem majd egy rendezővel?

Áruld el, mennyi improvizációt engednek meg Dardenne-ék?

Semmi improvizációra sincs lehetőség. Lehet ajánlani, el is próbáljuk, és érezzük, hogy működik-e vagy sem. A felvétel előtt az utolsó próbánál még finomítunk, de a felvételnél már nincs helye semmi váratlannak.

Lorna története eléggé tanulságos. Merítettél belőle?

Nehéz erre válaszolni. Mindent beleadtam, az alapoktól kezdve a teljes tudásom és a személyiségem. Muszáj volt, mert nemcsak egy albán nőt játszom el, hanem egy emberi lényt, aki a túlélésért küzd. Minden érzelmet feldolgoztam, amit ismerek. Direkt nem kerestem barátokat, magányosan éltem, mint Lorna. Minden színész különböző módón építi fel magát és a karaktert, nem hiszek a technikákban, csak abban, hogy minden színésznek van egy saját módszere.

Ha már ennyire közel kerültél a karakterhez, mit jut eszedbe róla?

Szomorúság.

Most, hogy befutottál, mik a terveid? Élvezed majd a sztárlétet?

Nem a hírnév miatt lettem színész. Ez csupán egy következmény, ami vagy jön, de az is lehet, hogy nem. Világpolgárnak tartom magam, ezzel a hivatással lehetek is. Huszonnyolc éves vagyok, csaknem tíz éve színészkedem. Az otthonom, a családom Pristinában lakik, ide mindig visszatérek, de nyitottnak kell maradnom. Szívesen dolgoznék angol nyelvterületen. Akár Hollywoodban is.