Csokornyakkendőben, kötényben szelte a sonkát, ízletes viccelődésekkel fűszerezte a díjátadások komolyságát. Wim Wenders valójában világvándor, aki bármely kontinens bármely országában otthonosan mozog. Évek óta a Berlin-Los Angeles útvonalon ingázik filmek, fesztiválok, koncertek, egyetemi katedrák vonzásában. Hivatalosan húsz éve látja el a főtitkári teendőket az Európai Filmakadémia keretén belül, ami hajdanán Ingmar Bergman kezdeményezésére alakult meg.

A düsseldorfi születésű Ernst Wilhelm Wenders váratlan feltűnésére bárhol számítani lehet, ahol moziról, rock-, soul-, dzsessz őrületről van szó. Kevesen ismerik nála behatóbban a "moziverzum" alkotói közül a német expresszionizmust, Hegel tanait, Goethe életét, a Los Angeles-i szubkultúrát, a U2 zenéjét, a századelő Párizsát. Ő az a filmes, akit gyakran az intellektusa visz tévutakra. A német identitás és világpolgár kalandozások kettősségében él. Korábban Düsseldorfban, Freiburgban és Münchenben folytatott orvosi és filozófiai tanulmányokat, majd Párizst vette úti célba, ahol festészetet tanult. Münchenbe visszatérve elvégezte a televízió és filmfőiskolát, emellett rendszeresen publikált, mint filmkritikus. A hetvenes évek elején azzal a céllal hozta létre a német Filmegyesületet, hogy a rendezők maguk gyártsák és forgalmazzák a filmjeiket. 1974-ben saját produkciós céget alapított Wim Wenders Filmproduktion néven, amit később Road Movie Filmre keresztelt. Első nagyjátékfilmjével kedvenc írójához, Peter Handkéhez nyúlt. A kapus félelme 11-nél és a Nathaniel Hawthone regényéből adaptált A vörös skarlátbetű sikertelensége után az amerikai barangolások témájára váltott. Az Angyalok a városban fotóriportere a saját belső ürességére keresi a választ kietlen tájakon. A "korai" Wenders Amerikája szürke, rideg, félelmetes. Francis Coppola hívására elkészítette a Hammettet az amerikai krimi szerző életéről. A forgatókönyv és a forgalmazás körüli konfliktusok miatt a film ötévi keserves küzdelmek után került a mozikba. Vélhetően ebből a tapasztalatból született meg a filmrendezés nehézségeiről szóló A dolgok állása. Egyedi kísérletnek szánta a salzburgi fesztivál felkérését egy Handke-darab színpadi rendezésére. Életének három nagy vonzalmát, a fotográfiát, a rockzenét és a filozófiát ötvözte immár legendássá vált road movie-jában. A Párizs, Texas fájdalmasan szép otthonkereső vándorlása Sam Shepard regénye nyomán Wenders mindmáig legismertebb alkotása. Több hónap személyes vándorlás előzte meg, amelynek során keresztül-kasul beutazta az Államokat. Közben egy kevéssé publikus szenvedélyének, a tájfotózásnak is adózott. A képírók felelősségét, önmaga és a világ megismerését szenvedélyesen kereső Wenders főműve a Berlin felett az ég. Hasonló szellemiségben rendezte meg a Távol mégis oly közelt, majd A világ végéig című ambiciózus sci-fivel újfent amerikai vidékek felé indult. Bono dala, a U2 közreműködése sem mentette meg a bukástól a szeretve-gyűlölt Los Angelesében játszódó filozofikus-ezoterikus krimijét, a Millió dolláros hotelt. Szomorkás, lassú életképek, az amerikai tragédia klímáját megelőlegező portrék füzére a kései Wenderstől A bőség földje. Régi barátja, a Párizs, Texasban "felfedezett" Sam Shepard mintha csak önmaga fáradt paródiáját hozná a rendező westernkomédiájában, a Kívül tágasabban. Közben persze nem lehet figyelmen kívül hagyni a zenei videoklipek és dokumentumfilmek műfajában meghatározó jelentőségű Wenderst. Eleven, mozgalmas, bensőséges portrét rajzolt a Madredeus portugál világzenei együttesről a Lisszaboni történetben, a Buena Vista Social Clubról, a U2-ról. A blues és a soul zenének adózott a Martin Scorsese produceri közreműködésével készült The Blues - The Soul of Manben.

"A legszebb, amit az emberi képzelet létre tud hozni a művészet nyelvén, az a mozi. A kamera fegyver, a mozgóképművészek felelőssége, hogy milyen irányban tüzelnek vele" - szólal meg benne tanári minőségében is a fiatalok vizuális kultúrájáért érzett felelősség. Wim Wenders 2003 óta a hamburgi Képzőművészeti Akadémián is tanít. Az eklektikus rendező címkéjét magán hordozó Amerika-imádó német rendező életében és munkásságában meghatározó jelentőségű a zene. A saját szavaival élve: "A legmerészebb és legváratlanabb témákat a kortárs zene szólaltatja meg, legyen szó popról, rockról, blues-ról, hiphopról, rapről, dzsesszről, Nick Cave, a U2, Bob Dylan, a Porthishead zenéje, hogy csak néhány kedvencemet említsem. Egyes dalok megmentették az életemet, bátorítást adtak a legnehezebb helyzetekben is. Ezért szeretem a Toten Hosen zenéjét, különösen az Andy Warhol haláláról írt dalukat." Mindezt az idei cannes-i filmfesztiválon nyilatkozta utolsó fiaskója, a Palermói találkozás bemutatója alkalmából. Két nagy mozi-idolja, Michelangelo Antonioni és Ingrid Bergman emlékének ajánlotta a halottak városában játszódó spirituális road-movie-ját a főszerepben a Toten Hosen német rockbanda frontemberével, Campinóval és Az amerikai barátból ismert Denis Hopperrel. Több évtizedes Amerika-függőség után Wenders Itáliában, azon belül is Szicíliában keresett alkotói vérfrissítést. Alteregójául egy az életével megfeneklett divatfotóst választott, aki Palermóban találkozik az őt üldöző halállal. Wenders olvasatában, Hopper fehérre maszkírozott arcán a nagy kaszás inkább barátságos, mintsem félelmetes. Gyerekmese felnőtteknek - felhangja van a túlságosan illusztratív bemutatásra törekvő filmnek. Ám annál érdekesebb a rendező gondolata a halálról: "Fájdalmasan nem tudunk mit kezdeni a halál témájával. Vagy lebecsüljük vagy túlértékeljük félelmünkben. Az élet szépsége semmit sem érne nélküle. Bevonzza az életünkbe az idő fogalmát." Semmi kétség, a hatvanhárom éves rendező, túl öt váláson, hatodik házasságát "taposva" a nála huszonöt évvel fiatalabb Donata Schmidt fotóssal, spirituális útkeresőnek vallja magát. "Már régen bizalmat vesztettem minden racionális elméletben, ideológiában. Egyre inkább komolyan veszem azokat az üzeneteket, amelyek a halálon túli létezésről szólnak. Bárki az ismerőseim közül, akik már szembetalálták magukat a halállal, soha nem félelemről beszél, hanem valami fényről, szépségről, bátorságról. Félelmeinktől blokkolt gondolkodásunk az akadálya annak, hogy minőségi fejlődés lépjen be az életünkbe, és képessé váljunk a boldogságra."

A mozi mágusai: Alice a városokban - November 29., szombat 23.00 m2