(Showcase - Trafó)

A dunaPart Platform felnőtt, érett kezdeményezés; kivált a léha, renyhe, öncsalásra, -áltatásra hajlamos (tánc)közegben. Abban a mesterséges rezervátumban, melynek konok lakói számára a fizető néző is gyakorta betolakodó, zavaró jelenség - nemhogy a "piac", meg a határok nélküli verseny.

A Showcase pályájukat a 2000-es években elkezdő koreográfusok több művét tárta volna a nagyérdemű elé, pörgő ritmusban, gyors váltásokkal. Végül is, csalódás, három opus került színre; komótosan.

Kun Attilától a Visible Shape immár négyéves munka. Szerencsétlen ötletnek tartom, hogy a mozgásnyelvében kifinomult, szépen kidolgozott női kvartettet úgy vérfrissítette az alkotó, hogy fölborította a tiszta szerkezetet. Vagyis, a három táncosnő: Czédulás Eszter, Gulyás Anna és Nemes Zsófia mellé - romboló jelleggel - egy férfit rendelt, Feledi Jánost. Ez a döntés nem nyer értelmet, mivel nincs jelentése, ellenben dramaturgiailag (is) indokolatlan, elhibázott. A Philip Glass-zenére komponált - eredetileg áramló - táncetűdben így nyoma nincs a feszültségnek. Az előadásmód tisztes, de ihlettelen. Emellett - noha fölényesen ez az est legtáncosabb produkciója - lagymatagnak, naftalinosan régimódinak hat majd két bátor, ötletgazdag, szellemdús darab társaságában.

Ladjánszki Márta szólója, a Silence is okay! premierjére New Yorkban került sor, szeptember 23-án, így ez volt a honi bemutató. A félmeztelen, derékig érő, fehér alsóban mozgó szólóspecialista tizenhárom perces produkciója: feszes, koncentrált, meghökkentően ügyes dramaturgiájú metamorfózis. Ladjánszki négykézláb mászó emberállata fegyelmezett, bámulatosan békés guruvá-jógivá alakul. Végül szaxofonkísérete, Varga Zsolt vonszolja ki testét a színről, hogy Amanda Lear "Give a bit of hmm to me"-slágerére eljárja fölötte népiesch elemekkel megbolondított rókatáncát. Ladjánszki pőreségében nincs kimódolt hatásvadászat, részint, mert fölényes biztonsággal uralja a testét. Minden mozdulata, gesztusa természetes és harmonikus, igaz, artisztikusan szép.

Hód Adrienn (Hodworks) a 2007-es Kapcsolódjunk és bömböltessünk 2-ből mutatott be közel félórás részletet. A kétszereplős groteszket (a táncoslét gyötrelmeiről) angolra fordította, remekül választotta ki a jeleneteket. Emellett a MU-beli premieren kissé félszegnek tűnő Vass Imre örvendetesen fölszabadult, megtáltosodott, Garai Júliával szerethetően lüke párost alkot. Hód munkája - elsősorban - iróniájával, keserédes humorával hódított, és hogy karakán duója kedvesen évődött a közönséggel. Mindemellett: Ladjánszkihoz hasonlóan ő is kitűnően bánik az élő zene adta lehetőségekkel, nem csak bevonva muzsikusait (Mizsei DR., T. Bali) az előadásba, hanem szerephez is juttatva őket.

Amennyiben vizsgahelyzetnek tekintjük a Trafó-estet, úgy az enyhítően szórakoztató Hód Adrienn volt a legtalpraesettebb-legfigyelmesebb; Ladjánszki Márta a legköltőibb-legravaszabb; Kun Attila pedig elpackázta még a fórját is.

Ladjánszki Márta tizenhárom perces produkciója feszes, koncentrált, meghökkentően ügyes dramaturgiájú metamorfózis