A didergő király és az aranyszőrű bárány

Akkor jöttem rá, hogy a vizuális nevelés fogalma mit jelenthet igazából, amikor megnéztem Kass János képzőművész minap megnyílt kiállítását a debreceni Kölcsey Kongresszusi Központban. Pontosabban szólva nem is "rájöttem" e mostanában divatos és gyakorta használt kifejezés értelmére, hanem szó szerint beleborzongtam: uramisten, hiszen engem Kass János nevelt föl! Ő nyitotta rá a szememet a világ képeire, és általa vagyok az az olvasó, aki vagyok - és erről még csak nem is tudtam.

Mostanáig.

Mert a tárlaton most ott sorakoztak üveg alatt az én régi, gyermekkori könyveim, egykori kedves cimboráim, és a húsz-huszonöt éve nem látott rajzokról újra rám vigyorgott Tom Sawyer és Huckleberry Finn, a tizenöt éves kapitány és Robinson Crusoe, Toldi Miklós és Háry János, újra megelevenedett előttem a didergő király és az aranyszőrű bárány alakja - s megtudtam végre, hogy mesebeli hőseim mind-mind Kass János grafikusmester alkotásai. Annak idején faltam a sorokat, és imádtam a képeket, de eszembe nem jutott volna, hogy a kolofonban megnézzem a rajzoló nevét, ráadásul még a szép szót magát sem ismertem, hogy kolofon.

S ahogy haladtam tovább a különböző kötetekkel és díszes könyvillusztrációk eredeti példányaival bőséggel megrakott vitrinek között, gondolatban úgy éltem át újra és újra irodalmi eszmélésemet: hiszen következtek Jókai Mór, Madách Imre, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes és Radnóti Miklós könyvei, a külföldi szerzők közül Shakespeare, Cervantes, Theodor Fontane és Thomas Mann munkái, hogy Zelk Zoltánon és Juhász Ferencen át eljussunk egészen a kortárs szerzőkig. S e könyvekben megintcsak Kass János alkotásait láttam viszont, s azt éreztem, hogy ez az ember hozzánk, magyar olvasókhoz tartozik immár elválaszthatatlanul. De nemcsak a magyarokhoz. Angliában a rajzaival egy Shakespeare-művet adtak ki, amely a lipcsei fesztiválon a világ legszebb könyve díjat nyert el. Gondoljunk csak bele, mit jelent ez: az angol zseni könyvét Angliában egy magyar művészszel rajzoltatni meg. Olyan ez, mintha a mi Arany János Toldijának alakját egy brit grafikus jegyezné minálunk.

A kiállítás megnyitóján - idős korának minden nyűgével-bajával dacolva - az idén 81 éves mester személyesen is megjelent. Egy széken üldögélve, lehajtott fejjel hallgatta a méltatásokat. Aczél Géza költő, a debreceni Alföld folyóirat főszerkesztője úgy fogalmazott vele kapcsolatban, hogy a mester életformát, tartást és hangulatot képviselt egy szürkére mázolt korban. Konokul és kortalanul reneszánsz ember, jelentette ki, akinek a munkássága sajátos protestálás az egyetemes értékek védelmében egy értékvesztett világban.

Majd Kass János bicegett oda a mikrofonhoz, és a maga halk, sajátos és szerény hanghordozásával némi bevezető után lényegében csak annyit mondott a közönségnek: megtisztelve érzi magát, hogy itt lehet, köszöni szépen a lehetőséget. Valahonnét a hátsó sorokból erre válaszul csak annyi érkezett: mi köszönjük, mester! De Kass János ezt már nem hallotta, meghajolt és visszaült a helyére - ha jól láttam, éppen az ott didergő király és az aranyszőrű bárány közé.

Kass János életformát, tartást és hangulatot képviselt egy szürkére mázolt korban
Kass János életformát, tartást és hangulatot képviselt egy szürkére mázolt korban
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.