A didergő király és az aranyszőrű bárány
Mostanáig.
Mert a tárlaton most ott sorakoztak üveg alatt az én régi, gyermekkori könyveim, egykori kedves cimboráim, és a húsz-huszonöt éve nem látott rajzokról újra rám vigyorgott Tom Sawyer és Huckleberry Finn, a tizenöt éves kapitány és Robinson Crusoe, Toldi Miklós és Háry János, újra megelevenedett előttem a didergő király és az aranyszőrű bárány alakja - s megtudtam végre, hogy mesebeli hőseim mind-mind Kass János grafikusmester alkotásai. Annak idején faltam a sorokat, és imádtam a képeket, de eszembe nem jutott volna, hogy a kolofonban megnézzem a rajzoló nevét, ráadásul még a szép szót magát sem ismertem, hogy kolofon.
S ahogy haladtam tovább a különböző kötetekkel és díszes könyvillusztrációk eredeti példányaival bőséggel megrakott vitrinek között, gondolatban úgy éltem át újra és újra irodalmi eszmélésemet: hiszen következtek Jókai Mór, Madách Imre, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes és Radnóti Miklós könyvei, a külföldi szerzők közül Shakespeare, Cervantes, Theodor Fontane és Thomas Mann munkái, hogy Zelk Zoltánon és Juhász Ferencen át eljussunk egészen a kortárs szerzőkig. S e könyvekben megintcsak Kass János alkotásait láttam viszont, s azt éreztem, hogy ez az ember hozzánk, magyar olvasókhoz tartozik immár elválaszthatatlanul. De nemcsak a magyarokhoz. Angliában a rajzaival egy Shakespeare-művet adtak ki, amely a lipcsei fesztiválon a világ legszebb könyve díjat nyert el. Gondoljunk csak bele, mit jelent ez: az angol zseni könyvét Angliában egy magyar művészszel rajzoltatni meg. Olyan ez, mintha a mi Arany János Toldijának alakját egy brit grafikus jegyezné minálunk.
A kiállítás megnyitóján - idős korának minden nyűgével-bajával dacolva - az idén 81 éves mester személyesen is megjelent. Egy széken üldögélve, lehajtott fejjel hallgatta a méltatásokat. Aczél Géza költő, a debreceni Alföld folyóirat főszerkesztője úgy fogalmazott vele kapcsolatban, hogy a mester életformát, tartást és hangulatot képviselt egy szürkére mázolt korban. Konokul és kortalanul reneszánsz ember, jelentette ki, akinek a munkássága sajátos protestálás az egyetemes értékek védelmében egy értékvesztett világban.
Majd Kass János bicegett oda a mikrofonhoz, és a maga halk, sajátos és szerény hanghordozásával némi bevezető után lényegében csak annyit mondott a közönségnek: megtisztelve érzi magát, hogy itt lehet, köszöni szépen a lehetőséget. Valahonnét a hátsó sorokból erre válaszul csak annyi érkezett: mi köszönjük, mester! De Kass János ezt már nem hallotta, meghajolt és visszaült a helyére - ha jól láttam, éppen az ott didergő király és az aranyszőrű bárány közé.
