- Elsősorban azért hoztuk létre az egyesületet, mert úgy gondoljuk, mostanáig nem volt olyan szakmai szervezet, amelyik kizárólag a magyar könynyűzeneszerzők érdekeit képviselte volna - mondta el lapunknak Czutor Zoltán frissen megválasztott elnök. Hozzátette: a már létező szervezetek (alapfeladataiknak megfelelően) nemcsak a könnyűzeneszerzők, hanem más művészek (irodalmárok, komolyzenészek stb.), kiadók érdekeit is képviselik.

A közhasznú szervezetként működő egyesület 41 alapító taggal jött létre, köztük van Benkő László, Bolyki Balázs, Dobrády Ákos, Dopeman, Hamza Zoltán, Kardos-Horváth János, Lányi Lala, Lovasi András, Mester Tamás, Náksi, Presser Gábor, Victor Máté, Závodi Gábor. A keddi alakuló ülés óta újabb harminc zeneszerző jelezte, hogy szeretne csatlakozni az egyesülethez. Czutor szerint az országban élő egy-kétezer zeneszerző közül két-háromszázan aktívak, így nagyjából ekkora lehet majd a tagságuk. Az elnök szerint szeretnék a szerzők minden korosztályát, továbbá minden stílus képviselőit bevonni: nem minősítik, értékelik a tagnak jelentkezők zenei teljesítményét, vagy a stílust, amelyben alkotnak, ez nem feladatuk. Bárki, aki rendelkezik némi zeneszerzői múlttal, és jelentkezik, tagja lehet a szervezetnek, amely a tagdíj (havi ötszáz forint) mellett különböző pályázatokból, később az adók 1 százalékaiból tervezi eltartani magát, vállalkozói tevékenységet nem folytat.

A SZERZŐK egyik legfontosabb célja, hogy elérjék: az új médiatörvény írja elő több magyar zene sugárzását a rádiókban. - Míg a CD-eladások, a koncertek, az internetes letöltések, a zenei tv-műsorok nagyjából ötven százaléka magyar zene, addig a rádiókban elhangzó zenék alig húsz százaléka hazai. Ez is csak azért ennyi, mert a közszolgálati adók megemelik az átlagot, de van olyan kereskedelmi csatorna, amely műsoridejének alig egy-két százalékát szenteli a magyar zeneszámoknak - mondja Czutor. Vagyis nálunk még nem érvényesül az a tendencia, amely az EU-ban terjed: már tizenkét ország (elsőként Franciaország, utolsóként nemrég Portugália) vezetett be kvótát, amely értelmében legalább 40-60 százalékban az adott nemzet zenéje szól a rádiókból, értelemszerűen
a kereskedelmi adókból is. Czutor szerint egy hasonló kvóta mellett fontos lenne, hogy további két kritériumot is iktassanak törvénybe: azt, hogy mikor kell elhangozniuk a magyar zenéknek (így nem száműzhetnék az éjszakai órákra), valamint azt, hogy milyen legyen az új és a régi muzsikák aránya. Ez utóbbival azt lehetne megelőzni, hogy a rádiók csak a már bevált régi slágereket játsszák, és elzárkózzanak az újdonságok elől, mint ahogy azt ma néhány adó teszi.

Az egyesület más módokon is szeretné segíteni a könnyűzenei szerzőket. Például úgy, hogy létrehoz egy olyan fórumot, ahol találkozhatnak a szerzők és a felhasználók: tervezik egy adatbázis létrehozását, amelyben keresgélhetnek azok a filmes, színházi és reklámszakemberek, akik zenét keresnek produkciójukhoz.

Továbbá rendezvényekkel, állásfoglalásokkal, kiáltványokkal, médiaakciókkal akarják felhívni a figyelmet több, számukra fontos információra. Például arra törekszenek, hogy a közvélemény megértse: a szerzői jogdíj nem adó, hanem a szerző, a zenész munkájáért járó jogos juttatás, ha tehát valaki illegálisan tölt le zenét, a szerzőt is megkárosítja.

Lovasi András (balra) a legjobb SZERZŐK egyike