A Mezzo versenyen "csak" egyet kapott a Lukrécia meggyalázása című opera főszerepéért, de ez nem rossz arány, ha azt vesszük, hogy itt kizárólag a legjobb női és férfi előadót keresték. Az énekesnő a zsűri elnökétől, Anatolij Vasziljev rendezőtől vette át a Zsolnay manufaktúrában készült szobrot.

A díjkiosztó után, a szegedi színház egyik lépcsőfordulójában beszélgetünk Janja Vuleticcsel, aki elárulja, hogy a versenykiírást véletlenül vette észre a menedzsere, és csak két nappal a határidő lejárta előtt jelentkezett rá. Egyetlen célja volt: eljátszani Lukréciát. Amikor megkapta a szerepet és elkezdte próbálni a gdanski operában, szinte mindegy volt, hogy nyer-e vele vagy sem. Persze azt elismeri, hogy a döntő és a Mezzo televíziós közvetítés hatalmas lehetőség egy fiatal énekesnek.

Mikor a próbafolyamatra térünk át, a rendező Telihay Péter képeit, vízióit dicséri. Nem titkolja ugyanakkor, gyorsan kiderült, hogy Telihay nem operarendező. Általános próbákat tartott, amelyek néha kissé kaotikusra sikeredtek. A bemutató előtt pár nappal vagy százszor gondolta azt, hogy feladja, mert állandóan improvizálniuk kellett. De aztán meglátta a rosszban a jót is: az effajta rendezés mekkora szabadságot ad mindannyiuknak.

A verseny után spanyol koncertjére készül Janja Vuletic, majd visszamegy Gdanskba, hogy újra énekeljen a Britten-operában. Aztán Brüsszelbe utazik, hogy Cherubin lehessen a Figaró házasságában, majd Stockholm és Athén jön, ahol Dorabellaként láthatja a közönség a Cosí fan' tutte-ban. A Mezzo-verseny gáláján a Carmenből énekelt, a Bizet-opera 2010-ben vár rá, méghozzá Bordeaux-ban.

Janja Vuletic