A ballonkapitány
A 47 éves székesfehérvári Németh Zoltánnak van ugyan polgári foglalkozása - autógépész-diplomájával tíz évig dolgozott fejlesztőmérnökként a Videotonban -, de ma már bemutatkozáskor hőlégballon-versenyzőnek titulálja magát. Úgy is tartják őt számon, mint az egyetlen hazai profit, aki kizárólag a versenyzésből él.
- Pedig ez így nem igaz, a versenyzésből éppen annyit keresek, hogy megteremthetem belőle a versenyzés anyagi feltételeit - mondja Németh Zoltán. - A kenyérre valót a családi vállalkozásban működő kis ingatlanforgalmazó cégem termeli meg: házakat és lakásokat adunk bérbe Fehérváron. Az viszont igaz, hogy az időm nagy részét a hőlégballonozásnak szentelem.
Magyarországon nagyjából 150 ballonpilótát tartanak nyilván, őket hivatalosan ballonkapitányoknak nevezik. Közülük alig harmincan járnak rendszeresen versenyekre, a többiek általában hobbiból ballonoznak, néhányan pedig speciális szolgáltatásként "bérreptetnek." Németh Zoltán szerint azonban olyan kicsi a hazai kereslet a turisták részéről a hőlégballonozás iránt, hogy a korábban ezzel foglalkozó magyar ballonkapitányok többsége ma már külföldön - Ausztriában, Németországban vagy éppen Dubaiban - keresi a kenyerét.
Németh Zoltán viszont nem foglalkozik ballonturizmussal. Ahogy mondja, ő egy magának való ember, szereti odafönt a csendet és a magányt. Szerelőre sincs szüksége, mérnökember lévén a ballonozás összes műszaki problémáját ismeri, és könnyedén meg is oldja. Valaha - még a békebeli MHSZ-es időkben - szabadidejében ejtőernyőzött, és csak véletlenül találkozott a hőlégballonozással.
- Jó húsz évvel ezelőtt a Fehérvár áruház reklámcélból vásárolt egy hőlégballont, de kiderült, hogy csak akkor használhatják, ha szereznek hozzá egy szakképzett pilótát - meséli Németh Zoltán. -- Véletlenül épp akkor jártam az MHSZ-irodában, amikor az áruház emberei segítséget kértek az irodavezetőtől. Nem sokat gondolkodtam, felajánlottam, hogy szívesen lennék a pilótájuk. Gyorstalpalón elvégeztem egy tanfolyamot, és életemben először 1988-ban fel is szállhattam. Később megtudtam, hogy léteznek hőlégballonversenyek. Éreztem, hogy nekem való szórakozás lenne. Először 1991-ben indultam versenyen, két évvel később már második lettem a magyar bajnokságban, 1994-ben pedig hatodik az Eb-n. Azóta vagyok profi.
A hőlégballonozás idehaza csak kevesek szórakozása. Nagyon drága hobbiról, illetve sportról van szó. A speciális anyagból készült kupola például újonnan 13-15 millió forintba kerül, és legfeljebb öt-hat évig használható. A pilótát szállító kosár fűzfaveszszőből vagy kubai cukornádból készül, a repüléshez szükséges meleg levegőt biztosító 23 kilós gázpalackok pedig darabonként 10 ezer forintba kerülnek. Márpedig egy-egy palack tartalma maximum 20-25 percre elegendő, így egyetlen felszállás alatt négy-öt is kiürül.
- A versenyzés pedig még a hobbire-pülésnél is jóval drágább - mondja Né-meth Zoltán. - A szállítási költségek különösen a tengerentúli versenyeken horribilisek, de speciális jármű kell a kosár és a kupola földön történő mozgatásához is. Ezen kívül legalább két földi kísérőre is szükség van, ráadásul roppant magasak a nevezési és a biztosítási díjak.
A versenyzéshez szükséges pénzt Né-meth Zoltán részben a sikeres szereplésért járó pénzdíjakból, részben a főszponzorától kapott támogatásból teremti elő. A hőlégballonok döntő többsége - a kupola óriási mérete miatt - egyben kiváló reklámhordozó is, a fehérvári versenyző ballonján például az őt patronáló cég emblémája látható. A Shell-Gas-zal korábban kötött ötéves szerződése azonban épp az idén járt le, így a jövő évi versenyszezon kezdetéig Németh Zoltánnak egy új szponzort is kell találnia.
A fehérvári versenyző egyik állandó segítője, Mihály Gyula azt mondja: Németh Zoltán legfőbb versenyzői erénye, hogy minden egyes részfeladatban képes az átlagon felüli teljesítményre. A hőlégballonversenyeken ugyanis a szervezők 24-féle feladat közül választják ki azt a négyet-ötöt, amelyet egy-egy felszállásnál a pilótáknak meg kell oldaniuk.
A leggyakoribb feladat, amikor az úgynevezett markert - egy szalaggal ellátott, homokkal vagy rizzsel megtöltött kis zacskót - a versenyzőknek egy távolban kijelölt, földre rajzolt célkereszt közepébe kell eljuttatniuk. Ugyancsak gyakran írnak elő a bírák "berepülést", amikor a ballonnal a legrövidebb idő alatt kell eljutni egy megadott pontra, vagy minimumrepülést, amikor 30 perc alatt egy megadott magasságra kell emelkedni, majd a kiindulópontra viszszatérni. Ez utóbbi első hangzásra talán nem tűnik nehéznek, de Mihály Gyula szerint embert próbáló feladat.
-- Zoltán legnagyobb erénye, hogy különböző segédeszközök használata nélkül is tudja mindazt, amihez másoknak sokfős csapatmunka, műholdas navigációs rendszer vagy internetes időjárás-jelentés kell - mondja Mihály Gyula. - Mindenkinél jobban ismeri a szelet, rengeteg adatot tart a fejében, és a legforróbb pillanatokban is megőrzi a hidegvérét. Igazi versenyzőalkat.
Németh Zoltánnak két nagy álma van: az egyik a világbajnoki cím megszerzése, a másik pedig egy különleges rekord felállítása.
- Nem tudnám megmondani, hogy miért, de nagyon vonz az Északi-sark, pedig már nagyon sokan és sokféleképpen meghódították. De még mindig van olyan út, amit eddig senki nem próbált: hőlégballonból ejtőernyővel leugrani a sarkpontra! Szeretném, ha én lehetnék az első a világon, akinek ez sikerül.
Arra a kérdésre, hogy a családja mel-lett miért éppen a hőlégballonozás lett az élete értelme, Németh Zoltánnak nincs kész válasza.
- Hát valamit muszáj csinálni, nem? - kérdez vissza hosszas hallgatás után. - Egyszerűen belenőttem ebbe a sportágba. Így alakult. De azért van egy dolog, ami miatt megunhatatlan ez az egész: hőlég-ballonozni nem lehet virtuálisan. Ma már mindenre van számítógépes szimulációs program az autóversenyzéstől a repülő-gépek irányításán keresztül az űrutazásig. A hőlégballonozásra még nincs szoftver.
