Boszorkák és tündérek
Nagy Zoltán főiskolai docens, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola kommunikáció- és médiatudományi intézetének oktatója felemás, furcsa helyzetben van, hiszen sokszor olyasmit tanít, amit ki nem állhat. Nem, nem az általa oktatott tantárgyakat, vagy a tanítást magát nem szereti, hanem a hazai médiaviszonyokat, a szórakoztató tájékoztatásnak álcázott nívótlan műsorcsinálást. Nagy Zoltán azt mondja: egyes médiumok produkcióitól a falnak tudna menni, bizonyos műsorok színvonaltalansága pedig olyannyira idegesíti, hogy legszívesebben kidobná a tévéjét az ablakon - de mégsem teheti, elvégre, ha nem követné nyomon a médiapiac termékeit, az órákon nem tudna miről beszélni.
Az 52 éves Nagy Zoltán a huszonöt éves újságírói pályafutása alatt dolgozott egyebek között a Hajdú-Bihari Naplónál, a debreceni városi televíziónál és az Alföld tévénél, tudósított a Magyar Televíziónak és a Magyar Rádiónak, tizenöt éve pedig már nem csak műveli, de tanítja is a szakmát. A debreceni tanítóképzőben oktat rádiós és televíziós alapismereteket, műsorszerkesztést és vezetést, hírszerkesztést, valamint marketingkommunikációt. A napokban megjelent, Ami a riportokból kimaradt címmel könyve, amelyben negyedszázados újságírói munkájának tapasztalatait összegzi. A magyar média állapotáról összességében lesújtó véleménye van.
- Különböző televíziós és rádiós szerkesztőségekben ma olyanokat látunk vezető pozícióban, akiknek húsz évvel ezelőtt még mikrofont sem adtak volna a kezükbe - állítja Nagy Zoltán. Szerinte mára kiveszett a szakmából az értékközpontúság, mert az újságírói munkát alárendelték a politika elvárásainak és az anyagi kiszolgáltatottságnak. De Nagy Zoltán úgy véli, hogy nemcsak a médiatulajdonosoknak, hanem a médiafogyasztóknak is óriási a felelősségük: ha nem volna ilyen nagy igény ma a bulvártermékekre Magyarországon, akkor a bulvárpiac sem virágozna. Ennek ellenére meggyőződése, hogy jelentős létszámú rétegeknek lenne szükségük az igényes, magas színvonalú médiára is.
Arra a kérdésemre, hogy akkor miért nem a szeriőz, megbízható lapok példányszáma nő, Nagy Zoltán azt válaszolta: - Mert az emberek gyanakvóak a lapokkal szemben az újságok ideológiai elkötelezettsége miatt. A politikai sajtó elvesztette a hitelét az emberek előtt, az olvasók kételkednek a hírek hitelében az adott médium ilyen-olyan elkötelezettsége miatt.
Arra a megjegyzésemre, miszerint a közelmúltban megszűnt Reggel című újság példája mutatja, hogy az sem jelent biztos piacot, ha egy-egy lap megpróbál politikailag semleges maradni, Nagy Zoltán azt mondta: el kell fogadni, hogy Magyarországon nem alakult ki az értéksemleges sajtó hagyománya, így nem is vonz tömegeket olyan közéleti lap, amely egyenlő távolságot tart a politikai pártoktól.
Megkérdeztem, hogy ha ilyen rossz a véleménye a hazai közállapotokról, mivel tudja biztatni a hallgatókat. - Azzal nem kecsegtetem őket - válaszolta -, hogy jól fogják érezni magukat egy kiszolgáltatott és megnyomorított médiavilágban. De én legalább elmondom nekik, hogy mire számíthatnak. Megtanítom nekik, hogy elvileg miképpen kellene tudósítani egy-egy politikai eseményről, majd szembesítem őket a hazai gyakorlattal. Azzal a ténnyel, hogy az eltérő politikai oldalon álló szerkesztőségek olyan különböző módon számolnak be egy-egy rendezvényről, mintha nem is ugyanarról a helyszínről tudósítanának.
Megkérdeztem arról is, hogy mit gondol az internetes média jövőjéről, mire az oktató azt válaszolta: az online hívők szerinte túl korán temetik a napi- és hetilapokat. - Most feljövőben van a netes lapok olvasottsága - magyarázta -, de szerintem egy évtizeden belül helyre fog állni az egyensúly az online és az offline média között. A média többtényezős rendszer, téved, aki azt hiszi, hogy a XXI. században pusztán internetes felületekre lesz szükség.
Nagy Zoltán jelenleg a nagydoktori értekezésén dolgozik, amelynek témájául a média és a pedagógia kapcsolatát választotta. Mint mondta, nagyon fontosnak tartja, hogy a gyerekeket már kicsi koruktól kezdve felkészítsék a média világára. - Ha a gyerekeknek még a fogékony korukban megtanítjuk, mi a különbség a jó és a rossz műsor között, akkor felnőttként a jó műsorokat választják majd - jelenti ki. Elvégre a mesékben sem a rossz boszorkának szurkolnak, hanem a jó tündérnek. Úgyhogy van remény.
