- Ha kinyitnánk ezt a zsalut, pont rálátnánk Eva Zeisel, azaz Striker Éva szülőházára - bök unokaöccse, Striker Sándor a Körönd Kultúrszalon hátsó ablakai felé. - A háború után, mármint az első világháború után, amikor kislány voltam... Sokszor kezdi így történeteit. Gyűjthetett emlékeket, jót és felejteni valókat az elmúlt több mint száz évben.

Némelyik készletéből egy csészét sem tudott vásárolni az alkotó, Eva Zeisel

1906-ban született, mint Gelléri Andor Endre, Samuel Beckett, Zelk Zoltán, Victor Vasarely és Borsos Miklós vagy Sosztakovics. Édesanyja, Polányi Laura feminista volt és történész, az első magyar nő, aki elnyerte a bölcsészdoktori címet. Nagymamája meg a híres Cecil mama, akinek a szalonjában megfordult ugyan a magyar kultúra krémje, Bartóktól Balázs Béláig és Gábor Andortól József Attiláig, de vitájukból a háziasszony egy kukkot sem értett: nem beszélt ugyanis magyarul.

Évát az óvodától fogva barátság kötötte Arthur Koestlerhez, kettejük közös börtönemlékeiből született a Sötétség délben című regény. A művésznő nem mesél a vélt politikai bűnökért rárótt börtönévekről, ügyes kanyarral tér ki a kérdések elől. Ahogy mondják róla: a szerencse és az eltökéltség elegye, a történelem csodája, hogy túlélte a vallatásokat.

Több mint nyolcvan éve nem él Magyarországon. Vaszary János festőtanítványa volt, de miután úgy döntött: nem éhen halni szeretne, hanem festeni, keresett magának olyan mesterséget, amely eltartja a művészetet. Fazekasmesteréről, Karapancsik Jakabról nagy szeretettel emlékezik meg, de a néprajzosok hosszú ideje hiába kutatják, ki is lehetett ő. 1927-ben újsághirdetésben keresett először külföldi munkát Striker Éva. Németország után romantikus kalandvágyból a Szovjetunióba ment szakértőnek, majd művészeti igazgatónak. Hiába volt azonban élmunkás például a Lomonoszov-gyárban, hiába tervezett Molotovnénak parfümüveget, azzal vádolták meg 1936-ban, hogy Sztálin ellen merényletet tervezett. Anyja kapcsolatai révén szabadult a börtönből, kiutasították a szovjetek, és hiába utazott a bécsi rokonokhoz, fél évet sem tölthetett ott el. Az anschluss előtti napon menekült tovább, Angliát célozta meg, majd második férjével, Hans Zeisellel Amerikába költözött.

Porcelánsorozatait nagy becsben tarják a gyűjtők, a múzeumok polcain őrzik őket, sőt akadt olyan szériája is, amely annyira drága volt, hogy ő maga egyetlen csészét sem tudott vásárolni belőle. Ő készítette Amerika első csak fehér porcelánkészletét, és ő volt az első nő, akinek saját kiállítása lehetett a New York-i Modern Művészetek Múzeumában.

102 évesen is dolgozik. A videoskype-beszélgetésen mutatja, hogyan tervez mostanában. Mivel inkább "a kezével lát", ujjaival lerajzolja, hogy is nézzen ki az új váza vagy csésze. A formát papírból vágják ki neki, amit addig toldoz-foldoz, míg elégedett nem lesz a mintával. - Csak a művészettel foglalkozom - mondja a pestiek kérdésére, akik születésnapi ajándékul népdalt küldenek neki: a Tavaszi szél vizet árasztot természetesen.