Nyugatabbra, mondjuk már Ausztriában is óriási tömegeket mozgatna meg egy ilyen esemény, a MOM Park mozijában azonban csak lézengenek az emberek és a fent említett árusok.

eöltözött rajongók alig, és a sci-fi fanatikusok sem tolonganak. Ám a műfaj túlságosan is lassú megizmosodásán nincs mit csodálkozni, mivel a rendszerváltás előtt csupán a keleti remekek jutottak el hozzánk, mint például Andrej Tarkovszkij klasszikusa, a Solaris. Kirk kapitány helyett meg csak a mi Pirxünk kalandjait élvezhettük a tévében, továbbá néhány jó szándékkal, de ügyetlenül összeügyeskedett tudományos-fantasztikus kalandfilmet.

Az író-producer Gere Roddenberry teremtette Star Trek-világ viszont nem puszta szórakozás, tanít is - mondja lapunknak Vaughn Arsmtrong, az Enterprise-széria Forrest admirálisa. A Trek-utópia tulajdonképpen szimpatikus értékrendet közvetít: egy olyan világot, ahol nincs pénz, mindenki a képességeihez legjobban passzoló munkát végzi, nincsenek társadalmi különbségek, a cél pedig a béke és a harmónia terjesztése. Ezt az idillt Roddenberry 1966-ban teremtette meg. Az eredeti Star Trek-sorozat annak idején tévétörténelmet írt azzal, hogy a legénység egyik tagja orosz volt. A dramaturgiájában is forradalmi, korát jóval megelőző széria három szezont ért meg, majd levették a műsorról. Igaz, bő évtizednyi szünet után a kultusz újjáéledt: tíz mozifilm és négy további sorozat a kultikus show-t jövedelmező franchise-szá dagasztotta. Csak győzzük kivárni a májusban érkező tizenegyedik mozifilmet, ami visszatérés lesz a Trek-gyökerekhez: kérdés, hogy mennyire lehet forradalmi ma, ami negyven év alatt elszappanosodott.

A Star Trek-találkozó résztvevői a földön jártak...