Jobbról lép színre a teátrumi társaság
Várhatóan a vasárnap kezdődő és egy hétig tartó veszprémi Vándorfesztivál alatt jelentik be a legújabb színházi testület, a Magyar Teátrumi Társaság megalakulását. Az egyik főszervező, Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház igazgatója szerint a hazai színházi életben elmúlt években felerősödött negatív folyamatok szükségszerűen vezettek az új szakmai szervezet létrejöttéhez. Azt mondja, nem a teátrumi társaság szakítja ketté a magyar színházi életet, hanem az új testület létrehozásával reflektálnak a régóta létező megosztottságra. A teátrumi társaságot megalapító 11 színház között egyetlen fővárosi intézmény - a Bárka - található, a többiek vidéki kőszínházak Debrecentől, Békéscsabán, Szolnokon, Kecskeméten, Győrön és Veszprémen át Sopronig.
- Nyilvánvaló, hogy a teátrumi társaság megszervezését sokan kizárólag politikai alapú törekvésnek tekintik - ismeri el Vidnyánszky Attila. - Tény, hogy az alapító színházak többségét jobboldali irányítású önkormányzatok működtetik, és az intézmények élén az elmúlt két évben kinevezett, konzervatív értékrendjüket a nyilvánosság előtt is vállaló direktorok állnak. Magam sem titkolom a jobboldali elkötelezettségemet, ennek ellenére a teátrumi társaság életre hívását mégsem politikai célok indokolták. Az alapító színházakat elsősorban közös szakmai érdekek, leginkább a vidéki színházakat sújtó gondok fűzik össze.
Vidnyánszky szerint az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a Nemzeti Kulturális Alap idei színházi pályázatán a fővárosi színházak kapták az össztámogatás 67 százalékát, a határon túli teátrumok 8 százalékos támogatása mellett pedig csupán a pénz egynegyede jutott a vidéki kőszínházaknak. A debreceni direktor szerint egyébként hosszú évek óta aránytalanul keveset kapnak a különböző pályázati pénzekből a vidékiek, így például nemzetközi kapcsolatok ápolására vagy önálló kiadványok megjelentetésére tízszer több pénz jut a pesti színházaknak. Hasonlóan diszkriminatívnak érzik a vidéki intézmények a készülő színházi - hivatalos nevén előadó-művészeti - törvény több paragrafusát is.
- Úgy érezzük, hogy a készülő jogszabály a befogadó, a produkciós és a magánszínházak számára több esélyt, könnyebb gazdálkodási hátteret biztosítana, mint az állandó társulattal rendelkező teátrumoknak - mondja Vidnyánszky Attila. - Márpedig mi kiemelten fontosnak, megőrzendő értéknek tartjuk a társulati rendszert. Különösen a vidéki városokban, ahol az önálló társulatoknak komoly szerepük van a sokszínű helyi kulturális élet megteremtésében és fenntartásában. Különösen aggályosnak tartjuk, hogy a készülő színházi törvény ahelyett, hogy a szakma önrendelkezési, jogát, képességét erősítené, az eddiginél is jóval nagyobb szerepet szán a mindenkori kulturális miniszternek.
A jelenlegi jogszabálytervezetben az áll, hogy egy újonnan felállítandó testület - a döntés-előkészítő, javaslattevő feladatokat ellátó - 18 tagú előadó-művészeti tanács delegálna tagokat azokba a szakmai bizottságokba, amelyek véleményezik a színház-igazgatói pályázatokat. Bár a testületi tagok többségét a különböző szakmai szervezetek delegálnák, Vidnyászky attól tart, hogy az előadó-művészeti tanácson keresztül a mindenkori tárcavezető közvetlenül beleszólhatna az igazgatói kinevezésekbe. Arra a felvetésünkre, hogy a színi direktorok kiválasztásában jelenleg is meghatározó szerepet játszanak a politikai szempontok, pontosabban a fenntartó önkormányzatokban uralkodó pártpolitikai erőviszonyok, Vidnyánszky azt mondta: éppen emiatt súlyosbodna a helyzet.
- Az eddigi botrányoknál még nagyobbak várhatók, ha egy-egy személyi döntésnél a kormányzat is beszáll a helyi csatározásokba - mondja Vidnyánszky. - Hangsúlyozom, hogy ilyen irányú törekvést bármilyen színezetű kabinettel szemben elleneznénk.
Vidnyánszky szerint naivitás lenne a részéről azt várni, hogy baloldali vezetésű városok színházai is csatlakozzanak hozzájuk, ugyanakkor bízik a Magyar Színházi Társasággal és a Vidéki Színházak Szövetségével kialakítható korrekt együttműködésben, a rendszeres párbeszédben. Felvetettük Vidnyánszkynak, hogy most olyan színházvezetőkkel szövetkezik, akikkel összevetve - legalábbis az eddigi munkássága alapján - másképp gondolkodik a színházcsinálásról.
- A Magyar Teátrumi Társaságot létrehozó színházak sokfélesége nem akadály egy érdekvédelmi szövetség létrejöttében - mondja Vidnyánszky Attila. - A teátrumok rákényszerülnek a közös utak keresésére még akkor is, ha egyébként különböző módon vélekednek a színházi értékteremtésről és gondolatközvetítésről. Megítélésem szerint a színházi szakma hagyományosan balliberális kötődésű, így fontosnak tartom, hogy a teátrumi társasággal most megjelenik egy másik szín is a palettán.
