A szolnoki színház gazdálkodása stabil, az elődjétől, Szikora Jánostól nem örökölt hatalmas hiányt, az épület sem volt rossz állapotban, amikor 2007 szeptemberében átvette az intézményt. Mostanra a nézőteret és az öltözőket légkondicionálókkal látták el, a hangtechnikát felújították, s hamarosan nekifognak a városi televíziótól örökölt, s majdan a stúdiószínháznak és művészlakásoknak helyet adó épület átalakításának is. Éves hétszázmillió forintos költségvetésük jó része az állami és önkormányzati finanszírozásból tevődik össze, a bérlet- és jegyeladásokból 130 millió forint a bevételük. A technikai dolgozók bérét 37 százalékkal emelték, a színészek javadalmazását szinkron- és reklámszerepek egészítik ki.

Balázs Péter szerint mindez annak a fényében értékelődik fel igazán, hogy a színház a kötelező állami finanszírozáson túl semmilyen egyéb, pályázati forráshoz nem jutott hozzá. Részben ez az igazságtalannak ítélt helyzet az oka annak, hogy nemrégiben néhány színházigazgató- és művészetivezető- társával közösen létrehozták a Magyar Teátrumi Társaságot, amely egyesületként működik. Főként olyanok az alapítók, mondja, akik hozzá hasonlóan a nemzeti értékek mellett elkötelezettek: például Bujtor István, a veszprémi, Vasvári Csaba, a székesfehérvári, Darvasi Ilona, a soproni, Nagy Viktor, a győri, Fekete Péter, a békéscsabai, Vidnyánszky Attila, a debreceni, Cseke Péter, a kecskeméti színház igazgatója, de az alapítók között van Eperjes Károly, a veszprémi színház művészeti vezetője is. - Úgy gondoltuk, erősebb szakmai érveket tudunk felsorakoztatni egyebek mellett a színházi törvény megfogalmazásánál vagy egyéb, fontos ügyekben, ha nem egyénenként, magányos színházigazgatóként, hanem egy közös szakmai elveken alapuló társaság nevében lépünk fel - mondja Balázs Péter. De vajon van-e garancia arra, hogy az újonnan alakult teátrumi társaság véleményét figyelembe veszik majd a törvényhozók? Balázs Péter szerint ilyesfajta ígérvényeket hivatalosan nem lehet kicsikarni, de a színházi életben nem lát más módot arra, hogy elinduljon egyfajta szakmai párbeszéd. Jelenleg az a helyzet, hogy liberális és nemzeti érzelmű színházvezetőket tart számon a szakma, s már-már külön kasztot alkot mindkét tábor. A nézők viszont - a szolnoki direktor szavai szerint - nem azt nézik, ki milyen érzelmű, vagy melyik politikai irányvonallal szimpatizál, hanem azt, milyen a repertoár, igényesek-e a darabok, jók-e a színészek.

Vígjátékbeli szerepei miatt Balázs Pétert gyakran éri az a vád, hogy neki csak a mulattatás számít, de hogy Szolnokon nem csupán a vidám, könnyed szórakoztatás a színház célja, arra szerinte jó példa lesz az idei évad két bemutatója is - Fellini Országúton és Kesey Kakukkfészek című darabja. Terveznek egy operaelőadást is, ám ennek részleteit még nem körvonalazták. Azt azonban már most tudja, hogy a jövő évadot, 2009 szeptemberében a Bánk bánnal kezdik, a Makrancos hölggyel folytatják, s színpadra viszik Molnár Ferenc egyik feledésbe merült darabját, Az ördögöt.