A háziasszonyok felszabadítása
A körülményekhez képest akár vidámnak is nevezhető hatvanas évek honi és csehszlovák háztartási/szórakoztatóelektronikai forradalmával ismerkedhet az Országos Műszaki Múzeum Elektrotechnikai Múzeumának új tárlatán az erre fogékony publikum. A kiállítás azt igyekszik bemutatni, micsoda áttörés lehetett e két (három) sokat próbált nép asszonyainak életében, amikor kidobták a mosóteknőt, és a helyére betették a keverőtárcsás mosógépet és így tovább.
A 60 watt című és a '68-as prágai tavasz kerek évfordulójának tiszteletére 68 négyzetméteren tálalt, kizárólag 60-as izzókkal megvilágított gyűjtemény egy remek, Nova fantázianevű sütővel, egy Porex névre keresztelt, kissé erőművi hangulatú, de amúgy jó svádájú porszívóval, egy aknakereső detektorra emlékeztető parkettapolírozóval és egy olyan mosógéppel indít, amelyről első látásra akár azt is elhinnénk, hogy olajkályha, ha az olajkályha villannyal menne. Négy alaptárgy a szocialista könnyűipartól a Nagy Generációnak, amelyeknek köszönhetően a házimunkára fordított idő jócskán lerövidült, több jutott a kellemesebb elfoglaltságokra. Ugyan e térben egyébként az is kiderül, hogy az 1968-as év 43. hetében 1 millió 968 ezer 996 forintot ért a lottóötös, ami nem tartozna a tárgyhoz, mert még nem elektronikusan számhúztak, viszont tanulságos, mert valaki kiszámolta, hogy a mesés összegből 471 háztartást tudtak volna felszerelni a frizsiderrel vagy 862-es Hajdu mosógéppel, de persze nem tették.
A múzeum jobb oldali termében főleg konyhai attribútumokat tekinthetünk meg, sok egyéb mellett egy eredeti, Kostelec nad Cernyben készült Remoskát, a cseh és szlovák háziasszonyok nélkülözhetetlen sütő-főző eszközét és a magyar menyecskék álmát: sokan kértek ilyet nászajándékba Csehszlovákiából. Ugyanitt látható egy már-már art decós pirítóssütő, amelynek "vörös izzása még hangulatot is teremt a pirítós kenyér ínycsiklandó illatához" (háztartás-villamosítási tanácsadó, 1965), a korszak meghatározó árnyalatában, azaz csontszínben pompázó, rögbilabda alakú, jó öreg Mikiegér-fülű ventilátor, és - sok egyéb csuda mellett - egy kávéfőző, amelynek hivatalos neve bajonettzáras, kottyanó hangot adó kotyogó. Komolyan ez a neve.
A konklúziót, miszerint: kevesebb házimunka = több szabadidő, a harmadik teremben tárják elénk. Megtekinthetők a korabeli hazai szórakoztatóelektronikai ipar csúcsai, vagyis az Orion részben aranynyal futtatott Budapest és a Videoton Mona Lisa nevű tévéje, ki van állítva a legendás Strand táskarádió, a még legendásabb Pacsirta rádió (szóló-, dzsessz- és zenekari hangszínszabályozóval), a mai szemmel inkább elavult diagnosztikai eszköznek tűnő Mambó magnó és - ugyancsak sok más mellett - a legolcsóbb barát, vagyis a Pajtás fényképezőgép.
A szabadidőterembe betettek néhány üveg üdítőt is. Köztük van egy Coca-cola, amely ugyan itt készült, de olasz az üvege: a gyártás 1968-as beindításakor saját palackra még nem futotta. A háziasszonyoknak egyébként, mire idáig eljutottak, már tényleg jó sok idejük lehetett, legalábbis erre enged következtetni, hogy az ital bemutatójára rohamrendőröket kellett a BNV kólásstandjához vezényelni, akkora volt a tumultus.
A kiállítás a Kazinczy utca 21.-ben látható, december 20-ig.
