Pécs Törökbálintja
Az új városháza Kozármislenyen
A Kozármisleny SE amúgy utoljára a Tatabányát verte meg otthon - a fentiekből tehát minimum annyi kiderül, hogy izgalmas helyen járunk, a baranyai település nevét nyilván legtöbbször NB II-s csapata forgatja meg a sajtóban. De itt nemcsak példás sportélet folyik, több helyi honlapjuk is csúcsra van járatva a fentihez hasonló hírekkel, és egy büszke, egyéves városban sokféleképpen próbálják izmosítani a saját várostudatukat.
Kozármisleny Pécstől öt-hat kilométerre délkeletre fekszik, és elég egy kiadósabb autózás, hogy belássuk, annak egyre inkább agglomerációs lerakata is. A Pécshez közelebb eső végén szinte semmi sem látszik abból a másik oldalon fekvő régi Kozárból és Mislenyből, ahol az 1928-as egyesüléskor még állítólag rácok, svábok és magyarok vegyesen laktak, viszont van már friss SPAR, takarékszövetkezeti fiók, épül az új körgyűrű, benzinkút. És itt a betelepülők villanegyedében üt arcon az a jellegzetesen újgazdag építészeti arculat is, amely hol tévésorozatokból, hol nyaralásos nosztalgiákból táplálkozik, hol valamiért az MDF egykori borzalmas tagságát juttatja az ember eszébe, mindenesetre az ország gyakorlatilag bármely tetszőleges pontján fellelhető. Mindezt tehát látni kell előbb ahhoz, hogy a különböző korú, hangulatú és hangulattalanságú negyedek metszéspontjában álló új városházát megfelelően értékelni tudjuk.
A harmincas éveikben járó pécsi építészek (a K.L.M.V. Csoport) ugyanis végtelenül szimpatikus, és egy egészen más kisvárosi modellt sugalló házat terveztek ide. Valaha talán senkiföldje volt ez itt, az út mellett, a különböző korú falurészek találkozásánál, most - a szemközti, szintén új református templommal együtt - új súlypont egy szebb jövő reményében. Jelenleg ebből elsőre egy barátságos téglaépület látszik, amely enyhe hajlásával és aszimmetrikus sátortetejével szinte beleül egy parkerdőbe, valamint a Pécs felé néző lejtőbe, miközben szabálytalan kanyargásával az innenső oldalon egy kis teret is közrefog. Nincs benne semmi urizáló hivatalosság és dagály, miközben az úgynevezett közhatalmat nemcsak hasznos négyzetmétereken helyezi el, de vizuális arculatot is ad neki. Például azzal: nem érzi rangon alulinak, hogy óratornya egy ATM automatát is magába fogadjon; vagy az emeleti tanácsterméhez kapcsolt, Pécs felé tekintő hangsúlyos teraszával, amely már-már annyira örömelvű, hogy az akár családi házakhoz is mintát kínálhatna. Tömbje masszívan ül az alapjain, részleteiben ugyanakkor könnyed is tud lenni a téglasormintákkal, fabetétekkel és - az engem leginkább Turányi Gábor nevezetes, herendi Porceláneumára emlékeztető - tornyával.
Ha belépünk, rögtön világossá válik a funkciók szétosztása: alul közösségi, ügyfélfogadó színtér, felül a jobban elkülönülő, emeleti hivatalok. Zavaró ugyanakkor az aula kissé fölöslegesen nagy, reprezentatív tere, miközben az ügyfélszolgálatot balra fal és ajtó választja el tőle, továbbá azok a kívül-belül rakott kő falrészletek is, amelyek sokkal jobban mutattak volna a kerti térfal kissé rusztikusabb kövéből.
Kozármisleny, a friss város felépítette már új kereskedelmi egységeit, sportcsarnokát, iskoláját, az uszodát is tervbe vették, a bölcsi-ovit most bővítik - kell a hely, hiszen az átlagéletkor itt mindössze 36,4 év. A városháza civilmód szabálytalan tömbje pedig ugyan most jól érvényesül, hogy nincsen körülötte semmi más, egy másik énem mégis jobban örülne annak, ha valami városi élet mégis körbenőné, ki-kitakarná. Mert olyan minta itt és most, amelyet egyelőre senki nem látszik követni.
