Évtizedek óta húzódik Budavár utolsó háborús emlékének, a Dísz téri volt honvéd-főparancsnoksági épületnek a rendbetétele. A rendszerváltozás óta is számos építészeti ötlet, használati lehetőség merült fel. Már az Antall-kormány a leendő kormányzati negyed részeként akarta felújíttatni a kilencvenes évek elején. Építészeti pályázatot írtak ki rá 1994-ben és 2004-ben is: mindkettőt Kis Péter nyerte meg, ám a tervek megvalósulását évekig semmi sem motiválta. Tavaly azonban felgyorsította az eseményeket, hogy az épület bekerült a kormány által kiemelten kezelt palotafelújítási projektbe, amellyel összesen tízmilliárd forintra pályáznak az EU-nál. Tavaly év vége felé az építészszakmában azért tört ki botrány, mert a megnyert pályázatok ellenére a kulturális tárca akkor mégsem Kis Péter terveit kívánta felhasználni. Az ügy aztán azzal ért véget, hogy mégis ő tervezhetett. Egyébként időközben sokat módosultak a tervei: a 2004-es extravagáns "rózsaszín lebegő test", amit a rom fedéseként elképzelt, 2008 áprilisára már klasszikus hangvételű, oszlopcsarnokos formává szelídült, amit a szakmai fórumok el is fogadtak, s továbbtervezésre javasoltak.

A terv április óta többször szerepelt a központi, Országos Tervtanács előtt, s az ott felmerült igényeknek megfelelően még tovább módosult. Beszállt a tervezésbe Zoboki Gábor is. Igaz ugyan, hogy a tervezett méretek nem feleltek meg az I. kerület hatályban lévő szabályozásának, az új épület 6-8 méterrel magasabbra nyúlt volna az előírtnál, de többször is ígéretet kaptak a kerülettől, hogy azt a budavári testület módosítani fogja, az építendő házra igazítva.

Néhány hete azonban kiderült, az I. kerület mégsem fogja módosítani a szabályozást. Miután ez világossá lett, a beruházást koordináló vagyonkezelő szervezet, a Budavári Kht. bemutatott egy olyan tervváltozatot is az Országos Tervtanácsnak, amely megfelel a jelenlegi előírásoknak, s a tervtanács el is fogadta azt. A kerület azonban válaszul - az elkapkodott tervezésre hivatkozva -, utolsó lehetséges eszközével élve, a tegnapi rendkívüli testületi ülésen változtatási tilalmat rendelt el a romépületre.

Mint az önkormányzat nyilatkozatából kitűnik, azt szeretnék elérni, hogy az új épület "mind látványában, mind megjelenésében méltó módon illeszkedjen a történelmi környezethez, és megvalósulása szé-les körű szakmai, társadalmi konszenzuson alapuljon". Ebből számunkra az következik, hogy a tervtanács által jelenleg elfogadott terv szerintük nem méltó a helyhez, vagyis nem tetszik az önkormányzatnak és az embereknek. Mint írják, folyton jelezték aggályaikat az állandóan alakuló tervekkel kapcsolatban, s kérték, hogy azokat hivatalosan juttassák el az önkormányzathoz is, ami nem történt meg.

Információink szerint a kerület főépítésze mindig ott ült a tanácskozásokon, a polgármester pedig többször is járt egyeztetésen a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél. Megkérdeztük Kis Pétert, aki szerint a legvégső, csökkentett tervváltozat (amely, mint mondtuk, belefér a jelenlegi szabályozásba), nem az utóbbi hetekben készült, hanem, mint alternatív megoldást, hónapokkal ezelőtt kezdték kidolgozni. Nincs szó tehát kapkodásról.

A kialakult helyzetben viszont annyit csúszik az építési engedély megszerzése, hogy nem lehet tartani az EU-s pályázat beadási határidejét, vagyis a tízmilliárdos budavári beruházás éveket késhet, akár el is úszhat.

A tilalom feloldásáról nem sikerült meggyőznie Nagy Gábor Tamás polgármestert a tegnap összeült projektirányító bizottságnak sem.

Ismét éveket várhatunk a volt honvéd-főparancsnokság felújítására?