Kalapáccsal üthetik a nyomát
Lassan húsz éve homály fedi, ki akasztotta le a Magyar Optikai Művek gyárépületének aulájából Borsos Miklós két domborművét: a Kristályt tartó nőalak és a Gömböt tartó nőalak című vörösréz alkotást. A rendszerváltás félhomályában nem kellett más hozzá, csak jó szem és egy aktatáska, amelybe belefért a két, 60 x 45 cm nagyságú munka. Vitték is, mint annyi minden mást a privatizált gyárak, épületek környékéről.
- Eltűnt Kerényi Jenő Hárfás nő című szobra az EMKE étterméből, vagy az újlaki templommal szemben lévő gyár elől Pátzay Pál integető nőalakja - hoz példákat a Magyar Nemzeti Galéria Szoborosztályának és Éremtárának vezetője, Tóth Antal művészettörténész.
Ő írta az ajánlást a BÁV őszi aukciós katalógusában szereplő, majd húsz év után felbukkant Borsos-munkákhoz is, amelyeknek szintén a fent említett időszakban veszett nyomuk. Tóth - aki a privatizáció idején még Borsos harmadik, Lenint ábrázoló reliefjét is látta az épületben - most, a kötetben azzal igazolja a művek eredetiségét, hogy mindkettő megtalálható L. Kovásznai Viktória 1989-es Borsos-monográfiájában - 450-es és 451-es sorszám alatt. A katalógus szerint továbbá a "mű a Magyar Optikai Művek irodaházában van". Egyetlen probléma, hogy az irodaházat időközben lebontották, mi több, a két alkotás is eltűnt, de erről a szerző elegánsan hallgat. Hirtelen ugrással egyszer csak a jelenben találjuk magunkat. "Örüljünk előkerülésüknek, és javaslom annak, aki szemet vet rájuk, hogy párban vásárolja meg, tartsa együtt őket."
Amikor ezekről a rejtélyes eltűnésekről kérdezem Tóth Antalt, annyit mond: akkoriban a fél országot ellopták, minek ezt firtatni. Nem így gondolta ezt Sereg Istvánné, aki a MOM-ot 1956 és 1983 között igazgató Posch Gyula lánya. Emellett ő is évekig dolgozott az optikai művek oktatási osztályán, mi több, alapító tagja a MOM Közhasznú Emlékalapítványnak. Sereg Istvánné döbbenten látta az egyenként félmillió forintról induló Borsos-domborművet az aukció katalógusában, mivel azokat majd húsz éve keresik.
- A gyárvezetők 1956-ban írtak ki képzőművészeti pályázatot, amelyre ketten jelentkeztek, és amelyet Borsos Miklós nyert meg - meséli Sereg Istvánné. A következő évben már ott volt a két, optikai tematikájú dombormű az Alkotás, Csörsz, Nagy Jenő és Dolgos utca által határolt terület gyárépületének fogadócsarnokában. Egészen 1989-ig, amikor is a gyárat privatizálták. Az alkotásoknak azonnal lába kelt, majd a gyárat is lebontották 1997-ben. (Mindössze a szomszédos művelődési ház maradt meg, illetve a gyár helyén épült bevásárlóközpont egyik bankfiókjának tárlóiban látható néhány termék és kitüntetés az optikai művek fénykorából.)
Sereg Istvánné a katalógust látva felhívta a BÁV-ot, ahol - mivel nem tehetik - nem adtak felvilágosítást, ki adta be aukcióra a műtárgyat.
- A mű előéletének, azaz provenienciájának felkutatása nem a mi dolgunk - mondja Tűzkő Péter, a BÁV kereskedelmi igazgatója. Arra, hogy a műtárgy a beadó jogos tulajdona, a beadó vállal garanciát. Hozzáteszi, a rendőrség is mindig kap a katalógusokból, mert gyakran előfordul, hogy tudomásuk ellenére lopott műkincs kerül a kötetbe.
Tűzkő Péter azt ajánlotta Sereg Istvánnénak, tegyen feljelentést a kerületi rendőrkapitányságon, hátha akkor visszatarthatják a két művet. A rendőrségen időpontot adtak, de mint kiderült, felesleges bemenni: a tizenkilenc éve történt lopás bűncselekménye elévült.
Az egykor állami tulajdonban lévő Borsos Miklós-domborművek így nem kerülnek automatikusan a Városmajor utcai MOM Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria vagy a győri Borsos Miklós-gyűjtemény tulajdonába. Mint ahogy a többi, hasonlóan eltulajdonított műkincs is egy ideje legálisan kering a műkereskedelem rendszerében.
A MOM Közhasznú Emlékalapítvány - saját és önkormányzati pénzből - jövőre újra felállítja a XII. kerületben annak a hatméteres bronzszobornak a mását, amely annak idején a gyár tetején strázsált. Az ég felé nyilazó férfi alakja a gyár ágyúkhoz gyártott irányzékára utalt, de ezt félreértve - nyilas szimbólumként - 1945-ben eltávolították.
