A világpolitika bennfentese
A világpolitikába pedig akkor avatkozott bele - meséli -, amikor washingtoni MTI-tudósítóként elvállalta, hogy közvetít a Kennedy-adminisztráció és a szovjet nagykövetség között. A világ rettegett és a harmadik világháborúra készült, de az amerikaiak és a szovjetek között legalább harminc párbeszédcsatorna működött. Én lehettem az egyik. Így aztán - teszi hozzá - egy nappal korábban tudtam a világnál, hogy a veszélynek vége. A könyv, amelyet szakmai memoárnak neveznek, eredményeit és kudarcait is ismerteti. Azt mondja, be akarta mutatni, hogy az "átkosban" is lehetett színvonalasan, felelősen működni. Igaz, a kudarcai meg arról szólnak, hogy az átkosban bizony a sztárriporter sem szárnyalhatott kedve szerint. Ki sem ejti annak az egykori külügyi főboncnak a nevét, aki azt üzente neki Washingtonba: akkor készíthet interjút Kennedy elnökkel, ha az "szakít imperialista politikájával". Kennedy meggyilkolásáról sem jelenthetett, ezt akkor a TASZSZ-nak tartotta fenn a magyar politika. Megtudom, hogy Polgár tagja volt annak a zártkörű washingtoni újságírókörnek, amely magánnyomozást, adatgyűjtést végzett, hogy tisztázza a merénylet hátterét. Ketten a csoportból titokzatos baleset áldozatai lettek - mondja.
1969-ben sikerült ismét beavatkoznia, amikor Willy Brandt adott neki interjút, amelyben kedvezően fogadta az akkori Varsói Szerződés egy Budapesten kiadott felhívását. Ez volt a helsinki folyamat kezdete - mondja ma. (Eszembe jut, mindezek a történetek, események voltaképpen akkor történtek, amikor kollégáim jó része meg sem született. Számukra történelem előtti kor. Hogyan értelmezik vajon?)
Polgár mindig újságíró akart lenni. Ez azonban csak 1945-ben sikerülhetett neki. Bement a győri szocdemekhez, hogy lapot csinál nekik. Bíztak benne, kapott pénzt és egy nyomdászt, és elindította a Győri Munkást. Sikeres lett, felkerült a szociáldemokraták budapesti délutáni lapjához. "Ott dolgoztak az én igazi mestereim, Kellér Andor és Bodó Béla". Polgár szerint az a nyelvi és fogalmazási igényesség, amely ezeket a szerkesztőket jellemezte, ma rettenetesen hiányzik. (Persze Kellér és Bodó szerzőknek sem voltak akárkik!) Újságírói pályája végül az MTI-hez vitte. Négy nyelven beszélt. A németet otthonról hozta, franciául a középiskolában tanult meg, angolul már önállóan, olaszul pedig, amikor Rómában joghallgató volt. És ekkor közbeszól a felesége: a Dénes akkor is beírta az önéletrajzába a nyelvtudását, amikor a Rákosi-korban ezt mindenki titkolta.
A nyelvek, a kultúrák kíváncsi ismerete, a nyitottság tette izgalmassá a tudósításait. Kádár János 1962-ben behívatta magához, hogy meséljen neki az igazi Amerikáról. - Elmondtam neki, hogyan élnek az egyszerű emberek. Hallgatta, aztán üzent, hogy írjam le neki, hogy megmutathassa a többi vezetőnek. Polgár úgy tudja, hogy a külügyminiszter később megsemmisítette az összes másolatot.
Németországban is rengeteg ismerőst, barátot szerzett. Brandttal sikerült egészen közeli viszonyba kerülnie. "Nézze, Polgár úr, nekem itt Németország jövőjéről kell gondolkodnom. Mennyivel jobb a maguk miniszterelnökének, őneki az autókiutalások a fő gondja". Elég epés az idézet, talán nem is igazságos teljesen, de van benne valami.
A tudósítóként szerzett ismeretségek segítették Polgárt, hogy a televízió A Hét című magazinjába szenzációs riportokat hozzon. Azt mondja, hogy a főnökei támogatták és feltehetően Aczél György is. Pedig feljelentették azért is, mert a NATO főtitkárával készített interjút. "Ne avatkozzék Polgár a külpolitikába!" - dörgött az akkori illetékes.
Elismeri, ma korántsem érdeklődnek annyira az emberek a nemzetközi élet iránt. Igaz, mondja, az ő idejében a belpolitika nem volt nyilvános. Viszont a társadalom talán jobban tudta, mennyire függ Magyarország a külvilágtól. És ez ma sincs másként - állítja. Azt mondja, rossz, hogy a szolid sajtó is (pl. a Népszabadság) a hazai belpolitikát úgy ábrázolja, amint két párt, két ember üti egymást. A tévés magazint önállóan szerkeszthette, de önként távozott, amikor leszóltak: készítsenek termelési riportokat. Ez nem az ő világa volt már. A régi tévéről sok rosszat el lehet mondani, de mennyi értékes műsort is készítettek, voltak színházi és koncertközvetítések...
A kor nem kerülte el. Nehezen mozog, de szerencsére az érdeklődése, éles meglátásai nem hagyták el. A világ továbbra is vele van, az eseményeket azzal a mérlegeléssel veszi, mint valaha. Névvel nem illik tréfálni, de őrá valóban a polgári mérséklet a jellemző.
Mit szól Obama elnökségéhez?! Feleségével felváltva mesélik az eseteket, amelyeket a majd' ötven évvel ezelőtti Amerikában tapasztaltak. Hogy a Washingtonba érkező afrikai nagykövetek még egy kávét sem ihattak a repülőtéren. Hogy látták, amint egy rendőr a földön húzott és vert egy feketét. És hiába nevezett ki a kormány fekete tisztviselőket, amikor leküldtek Délre egy államtitkárt, hogy vizsgáljon ki egy bűnügyet, nem kapott szállodai szobát. Elképzelni sem tudtunk ekkora változást - mondja Polgár Dénes.
Azt mondja, hogy mindenből tanult, amit a pályáján megélt. Abból is, amit nem lehetett megírni. A szakmából nem ment nyugalomba. Ezért is írta meg a könyvét.
