A cinkotai Batthyány Ilona utca ugyan nem az a kimondott Anker köz, de mégiscsak a székesfőváros része, kék busz megy rajta, alatta a Fővárosi Gázművek vezetékei futnak, bár a vezetékek igazság szerint egyáltalán nem tudnak futni. Az ilyen közeget tehát a legritkábban sem szokták tájnak nevezni, vagyis mit keres itt egy tájház - kérdezi, aki messziről jött, és azt kérdez, amit akar.

Közelebbről már nem tűnik ennyire meredeknek a vállalkozás. Cinkotát, ezt a részben szlovákok lakta községet 1950-ben csapták hozzá Budapesthez, és ez itt szemmel láthatóan nem volt olyan régen. Erősen falusias a hangulat, a városrész büszkén őrzi hagyományait, nyitottak hát egy tájházat, ahová folyamatosan hordják Cinkota egykorvolt lakóinak hasznos holmijait, az utókor okulására.

Az 1910-es években épült, tornácos-oszlopos parasztház első ajtaja a konyhára nyílik. A falon cifra tányérok, oldalt világoskékre festett, virágmintás bútorok, középen szép nagy asztal hokedlikkel, valamint a Cinkotai hímzések című gyűjteménnyel; a népi tárgyakból álló arzenál még ottjártunkkor is bővült egy kicsit, köszönhetően a gyűjtemény gondozójának, Csupor István etnográfusnak, aki ezúttal, mit ad isten, egy darab házi szappannal és egy kaszakaparó fával gyarapította a kollekciót. A képbe csak egy 1.0-ás gázkonvektor zavar bele, de temperálni muszáj, ez itt egy értékes néprajzi gyűjtemény, búbos kemencével például elég macerás volna hőszabályozni. A tisztaszobában is minden autentikus, kivéve talán a bölcsőben hencsergő polimeralapú játék babát, de ez is olyan szépen van bugyolálva, hogy csak az veszi észre a disszonanciát, aki kifejezetten keresi. Egyébként, ahogy az ember mindig is elképzelte: jó nagy dunyhák, fakeretes tükör, luszterlámpa stb.

A konyhából nyíló másik szobában komplett család fogadja a látogatót: 1:1-es méretarányú papa-baba, mama-baba és két kislány-baba népviseletben ott állnak, kicsit az ajtó takarásában mind, mintha valami meglepetéspartira készültek volna. A falon aztán még más családok is felfedezhetők, jobbra a szent, balra Szlankó úr és neje, ahogy megtudhatjuk, ez utóbbi kép a szomszéd ajándéka. Az ablak alatt öntöttvas lábú Singer-varrógép, ami azt mutatja, hogy aligha akad a Földön olyan ház, amelyben ne volna legalább egy Singer-varrógép.

A hosszú ház következő ajtaja mögött van a kamra, ahol
leginkább egy házi készítésű freskó hökkenti meg a publikumot: Mária gyermekével, kb.
1,20×1 m., grafit, de beljebb is vannak csudák, amelyek közül egy gyékénykópicot (termények tárolására szolgáló edény) emelnénk ki legszívesebben. A gerendáról rúd lóg alá madzagon, most üres éppen, de ígéretet kaptunk, hogy megint lesz rajta sonka, kolbász, egy olyan rafinált alkalmatossággal szerelve, amelynek köszönhetően az egerek a mélybe zuhannak, és szörnyet halnak, tök feleslegesen, mert még csak hozzá se bökhetnek a disznóságokhoz.

Az utolsó előtti helyiségben egyebek mellett egy szegrózsás boronával van szerencsénk találkozhatni, valamint egy kicsi, de figyelemre méltó faalkatrésszel, amely akkor lép elő főszereplővé, amikor az ember a lábítóval váltja a nyüstölőt. Az istálló az utolsó hely a házban, itt értelemszerűen az állattartás eszközeivel szembesülhetünk, továbbá több cséphadaróval is, olyanformákkal, amilyeneket Dózsa népe is felhasznált az osztályharcban, váltakozó sikerrel.

A háztól tíz méterre friss építésű pajta összepakolt iskolai bútorokkal - a helyi rendezvények és kihelyezett tanórák színtere. Előtte szintén új építésű kemence, amely Árpád-kori templomra hasonlít. Megkérdeztük, hogy direkt-e, de azt mondták, hogy egyáltalán nem. Ettől persze még nagyon mutatós.

A cinkotai tájház szerdánként és csütörtökönként délután 3-tól 5-ig fogadja az érdeklődőket, de előre is be lehet jelentkezni a 06 (30) 691-6078-as vagy a 06 (30) 691-6092-es
számon.

A kulturális kormányzat a Reneszánsz év keretében júniusban pályázatot hirdetett Tájházak a közösségért címmel, 110 millió forintos kerettel. A programmal a tájházak közösségi funkcióit hangsúlyozó fejlesztéseket akarják segíteni, előmozdítani, a pályázatnak különös jelentősége van a kis lélekszámú, korábban kevéssé látogatott települések esetében, mint amilyen Albertirsa, Csanádpalota, Csökmő, Dunapataj, Dunaszentbenedek, Egyek, Felpéc, Füzér, Gyömrő, Harta, Hidas, Kávás, Kerekegyháza, Kóka, Nagykörű, Ófalu, Pilisszántó, Sarród. A felhívásra 103, muzeális intézményi működési engedéllyel rendelkező intézmény fenntartói, működtetői nyújthatták be anyagaikat.

Budapesti táj-kép