Az elektronikus zene olyan, mint a főzés
- Új műfajt hozott létre az Oxygene-nel, az elektronikus zenét. Mit gondol, jó irányba fejlődött?
- Az elektronikus zene ma egy nagy mozgalom, aminek örülök, mert amikor megírtam az Oxygene-t, csak reménykedtem, hogy lesz jövője. Ma már sokan és sokféleképpen közelítenek az elektronikus zenéhez, ami jó. Nagy változások zajlanak a muzsikában, és így az elektronikus műfajokban is, hiszen ma mindenki megalkothatja a saját hangzását. Már nemcsak papírral, ceruzával, hangjegyekkel lehet zenét írni. Manapság úgy dolgozunk a frekvenciákkal, a hangzásokkal, mintha főznénk - nagyon érzékeny, organikus módon.
- Annak idején azt mondták az Oxygene-nel létrejött új műfajra, hogy nem klasszikus zene, viszont túl komoly ahhoz, hogy népszerű legyen.
- Erre csak azt tudom mondani, hogy bár valóban nem klasszikus zene, és nem is könnyű, de minden idők egyik legnépszerűbb lemeze lett. Másrészt tudnunk kell, mi is az elektronikus zene. A 90-es években nagyon divatos lett a dancefloor és a techno, de ezek csak egy szeletét jelentik az elektronikus zenének, amely ennél sokkal több: a zenéről való eltérő gondolkodásmód. A dzsesszt, a rockot, a hip-hopot, a klasszikus zenét is meg lehet közelíteni elektronikus módon. Amit én csinálok, az híd az elektronika és a többi műfaj között.
- Mitől aktuális még mindig az Oxygene?
- Több oka lehet. Például a hangzása. Ezen a turnén azt szeretném megmutatni azzal a hetven régi szintetizátorral, hogy a lemez milyen különleges hangszereken készült: az első elektronikus szintetizátorokon. Ezek mára részei lettek az elektronikus zene mitológiájának, mint a Stradivari a klasszikus zenében vagy a Gibson és a Fender gitár a rockban. Ma is minden komolyzenész álma, hogy egy Stradivarin játsszon, amelyet a XVII. században készítettek - ez is azt jelzi, hogy a technikai fejlődés nem produkál feltétlenül jobb megszólalást. Ezeknek a több évtizedes szintetizátoroknak időtlen hangzásuk van, ami eltűnt a nyolcvanas években a számítógépek miatt. Sok fiatal mai előadó ezekről a gépekről álmodik, mert már nincsenek ilyen ikonikus hangszerek. Másrészt amiatt is időtálló lehet, amire már a borítójával, a koponyává alakuló földgolyóval felhívta a figyelmet: a környezetvédelem miatt.
- Akkor ez még nem volt téma.
- Engem viszont mindig is nagyon érdekelt. A zenéről pedig azt gondoltam, nagyon jó közeg üzenetek érzelmi síkon történő közvetítésére.
- Néhány éve megírta az Oxygene második részét. Lesz harmadik is?
- Annak idején hosszabbra akartam írni az Oxegene-t, de kezdő zenészként erre nem volt módom. Hát később befejeztem. Harmadik részt nem tervezek, de most, hogy újra felfedeztem a régi szintetizátorokat, olyan zenén dolgozom, amely az új, komputeres, digitális hangzást ötvözi a régi analóg hangzással, a régi hangszerekkel. Jó mulatság ezeken játszani, teljesen más, mint számítógéppel dolgozni: mindent manuálisan kell beállítani, így szinte érzelmi kötődés alakul ki közöttünk.
- Nagy kortársai, Vangelis, Kitarro már nem dolgoznak, csak ön maradt. Mit gondol, miért?
- Én továbbra is szeretek új dolgokat csinálni. A mostani turnén például, így Budapesten is azt szeretném elérni, hogy a közönség úgy érezze, a saját stúdiómba hívtam meg őket. Ez a produkció olyan, mintha újra kezdő lennék. Izgatnak a zenében most végbemenő változások is, úgy érzem, új és új dolgokat kell felfedeznem.
