Mrs. O.
Inkább egy Cherie Blair, mint Bernadette Chirac. Szakmai elismerést szerzett ügyvéd. Fiatal, modern asszony, aki a 45. születésnapja után pár nappal költözhet be a Fehér Házba. Egyesek - kora és egyszerű, de stílusos öltözködése okán - máris Jackie Kennedyhez hasonlítják.
Az út, amelyet meg kellett tennie, valójában sokkal hosszabb, mint amit a térkép mutat a chicagói South Side és a washingtoni Pennsylvania Avenue 1600 között. A dél-karolinai Friendfield ültetvényen ma is látható néhány "Tamás bátya kunyhója". Itt élt és robotolt egy Jim Robinson nevű rabszolga is, aki az 1880-as népszámlálás szerint írástudatlan volt. Ő Michelle Obama ükapja. A leendő First Lady személye annyiban a 40 milliós afroamerikai közösség álmának még teljesebb beteljesülése, hogy Barack Obama felmenői nem ismerték a rabszolgaságot, apja kenyai ösztöndíjasként érkezett a Harvardra. Aki látta sírni Whoopi Goldberget az Alice Walker Kedves jóistenéből készült Spielberg-filmben, a Bíborszínben, és összehasonlította e képet dr. Obama (az apa) fotóival, rögtön érti a különbséget. - Michelle legalább annyira döntő szerepet játszhat, mint a férje, ha nem még inkább. Lehetőséget adhat számunkra, hogy megszabaduljunk néhány előítélettől - így James E. Clyburn, az egykori ültetvényt is magában foglaló Georgetown megye kongresszusi képviselője. Michelle Obama, akit férje így nevez: "a leglényegibben amerikai nő, akit ismerek", a "szégyen kibontásáról" beszél, és "a büszkeség előásásáról, amely történelmünk része".
- Munkáscsaládban nevelkedtem a chicagói South Side-on. Így is határozom meg önmagamat, munkásosztálybeli lányként - nyilatkozza Michelle Obama, aki időnként még idegenkedik a protokolláris szerepektől. ("Gyűlölöm az adománygyűjtést. Gyűűűlölöm!" - mondja a Newsweeknek.) Tisztes, az ebédlőasztalon Monopolyt játszó család volt, amelyben Michelle és bátyja, Craig - ma kosárlabdaedző - felnőhetett. Az apa, Fraser Robinson szerelőként kezdi a városi vízműveknél, de megmerítkezik a helyi demokrata pártpolitikában, és meglepően jól fizető technikusi álláshoz jut ugyanannál a vállalatnál. Michelle a 70-es évek Amerikájának tipikus nagyvárosi gyereke; míg későbbi férje (akit csak 1989-ben ismer meg) a kosárlabdát pattogtatja naphosszat, neki még közönségesebb játékszer jut. Richard Knerr, a játékfejlesztő híres volt arról, hogy pofonegyszerű szórakozásokat találjon fel a gyerekeknek. A hulahoppkarikából 1959-ben már százmillió példányt forgalmaz a Wham-O. Barack Obama ma is csodálja, ahogy felesége bánik a karikával. Ugyanakkor ambíció is fűti Michelle Robinsont.
- Azt játszottuk például, hogy berendezünk két szobát "irodának". Én voltam a főnök, ő a titkárnő. De ő csinált mindent, az ő játéka lett ez, nekem már nem maradt tennivaló. Igazi sportolótípus. Nem szeret veszíteni - emlékszik vissza testvére, Craig. Anyjuk felidézi: Michelle egy időben féltékeny volt a nagyobb testvér sportsikereire.
Jesse Jackson tiszteletes, a sokszor túlságosan is radikális polgárjogi aktivista lányával (az azonos nevű kongresszusi képviselő testvérével) jár egy osztályba. (Az idősebb Jackson arcán csorognak a könynyek, ahogy szótlanul áll a chicagói tömegben, amely kedd éjfélkor a mikrofon elé várja Obamát.) Michelle-ről hamar kiderül, hogy igen tehetséges, 13 éves korában főiskolai szintű biológiaórára jár. A kisebbségek felzárkóztatását célzó pozitív megkülönböztetésben nemcsak hisz és él vele, hanem tudományos témájának is választja. A keleti parti elit egyetemeken, a Princetonon, majd a Harvard jogi karán is érzi azokat az immár láthatatlan, de mégiscsak létező falakat, amelyek elválasztják egymástól a fehéreket és a színes bőrűeket. Társasági köreik nem találkoznak, megfigyeli, hogy az egyetemi park, a campus füvén hiába keresi a szemkontaktust sokakkal, akikkel pedig egy órára járt. "A Princetonon begyűjtött élményeim minden korábbinál jobban megerősítették bennem a fekete hovatartozásomat. Időnként úgy éreztem magam, mint egy vendég, aki valójában nem tartozik oda."
A Sidley & Austin nagy ügyvédi irodában, ahol a többi közt szerzői jogi ügyekkel foglalkozik, szintén a színes bőrű kevesek egyike, így aligha kerülhetik el egymást az 1989-ben ugyanott munkára jelentkező Barack Obamával. - Rájöttem, hogy ez a fiú valahogy más. Tényleg különbözik, nem csak abban, hogy helyes, vicces és jó fej. Hanem abban is: olyan komolysággal, elkötelezettséggel áll hozzá az élethez, amelyet nem látni mindennap. Én meg azt mondtam magamnak: olyasvalakihez szeretnék férjhez menni, aki mélyen érez - emlékszik vissza. (Hogy mit néztek meg az első randevún? Spike Lee moziját, a Tedd, ami helyes!-t.) 1992-ben házasodnak össze, Malia Ann hat, Natasha ("Sasha") pedig kilenc évre rá születik; egyelőre a Chicagói Egyetem gyakorlóiskolájába járnak. A céltudatos fiatalasszony a gyerekek mellett sem adja fel karrierjét. Igaz, családi kötelezettségei miatt részben visszavonul a Chicagói Egyetem kórházainak évi 275 ezer dolláros jövedelemmel járó alelnöki tisztéből - e minőségében a nemzetközi kapcsolatokért felelős.
Barack Obama, aki sokszor a "sziklájának" nevezi, a választási éjszakán "az elmúlt tizenhat évben a legjobb barátjaként" konferálja fel az Egyesült Államok leendő First Ladyjét. Különös módon az Első Hölgy kifejezést először egy elhunytra, majd pedig egy unokahúgra alkalmazták az amerikai köznyelvben. Zachary Taylor elnök Dolley Madison temetésén nevezte őt First Ladynek, majd Harriet Lane-t, az agglegény elnök, James Buchanan rokonát hívták így 1860-ban.
Mrs. O.-nak - ahogy időnként nevezik, hiszen férje legegyszerűbb és talán legtalálóbb kampányjelképe neve kezdőbetűje volt - lesz feladata bőven. Megnézheti, hogy a Fehér Ház évi 1,6 millió dolláros felújítási keretéből (de ezen belül az elnöki lakosztályoké csak 25 ezer, a többire magánadományokat kell gyűjteni) mire futja. Mint mondja, a kampány sorozatos szállodáztatással járó erőltetett menete legalább fejlesztette lakberendezői képességeit. Minden First Lady hozzáad valamit a Házhoz. Nancy Reagan 822 ezer (akkori) dollárért szobák tucatjait csinosíttatta, Hillary Clinton nevéhez a többi közt a Kék Terem teljes felújítása fűződik, ahol azután égszínkék kosztümjében suhanhatott. Laura Bush egyebek mellett az ezüst puncsostálakat hagyja hátra, mielőtt visszaköltözne Texasba.
Megkerülhetetlenek lesznek a protokollkötelezettségek. Oszthat majd ételt kaszárnyákban rendezett karácsonyi ünnepségen, felszólalhat számos jótékonysági rendezvényen, filmekről beszélgethet Carla Bruni-Sarkozyvel és európai festészetről Angela Merkel férjével. Nem indul éppen a nulláról: az Essence magazin 2006-ban a világ huszonöt leginkább inspiráló asszonya közé sorolja, a Vanity Fair pedig tavaly a világ tíz legjobban öltözött személyisége egyikeként nevezi meg. De Michelle Obama a kampánykörút előtt kijelenti: hetente csak egyetlen éjszakát hajlandó távol lenni a gyerekeitől, a második nap estéjét már velük szeretné tölteni. Van még csiszolnivaló sokszor túlságosan is szókimondó stílusán; a kampányban - igaz, kevéssé elegánsan - nevezték "a dühös fekete asszonynak" is. Van persze előnye is a közvetlenségnek. - Nincsen különbség a nyilvánosan megjelenő és a magánéletbeli Michelle között - állítja David Strauss jogászprofesszor, akivel együtt tagja a chicagói iskolaszéknek. Egyelőre azonban Malia Ann és Sasha washingtoni beilleszkedése aggasztja a legjobban.
